E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1
Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök... Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott (Zsolt 33:6, 9).
Egy híres tudós írta az ember eredetének kérdéséről: Azért vagyunk itt, mert a halak egy furcsa csoportjának uszonya sajátságos formájú volt, amiből kifejlődhetett a szárazföldi élőlények lába.
Természetesen a Biblia, különösen 1Mózes 1. és 2. fejezete, egészen másképp számol be az ember eredetéről. Csak azért élünk, mert a jóságos, szerető Istennek, a Teremtőnek szándékában állt életet teremteni a földön, méghozzá hat egymást követő, egyenként 24 órából álló, valóságos nap alatt végbevitt folyamattal.
Nyilvánvaló, hogy a mai evolúciós elmélet szöges ellentétben áll a teremtésről szóló bibliai tanítással. Ha az egyik igaz, a másik csak hamis lehet. A Szentírás egyáltalán nem ad teret sem a teisztikus evolúciónak, sem egyetlen olyan elméletnek, amely próbálja összekapcsolni az evolúció hosszadalmas folyamatát Isten életet teremtő munkájával (ami alatt leginkább az emberi élet teremtését értjük). A heti tanulmányunkban megfigyelhetjük: a világ, és különösen az ember teremtésében nyoma sincs annak, hogy Isten bármit is a véletlenre bízott volna.
Tanulmányozzuk a Biblia tanítását az élet eredetéről! Meggyőződhetünk róla, hogy egyáltalán nem azért élünk a földön, mert a véletlen folytán bizonyos halfajták uszonya lábbá alakult volna át, hanem azért, mert szava által Isten életre hívta a világot.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!