Az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk egy zsidó származású hívőről, Istvánról, aki teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala (ApCsel 6:8). Azért hurcolták a vezetők tanácsa elé, mert Jézusról beszélt. Az Apostolok cselekedetei 7. fejezete a beszédével kezdődik, aminek a végén megkövezték.

Olvassuk el István beszédét ApCsel 7:217-ben, majd válaszoljunk a következő kérdésekre:

1. Egy kicsit is kételkedett-e István a történetekben, amelyeket megemlített? Mi a tanulság ebből?

2. Honnan vette a történeteket?

3. Mi volt a célja azzal, hogy éppen így indokolta Jézusba vetett hitét?

A szövegösszefüggés szerint Istvánt pontosan azért vonták kérdőre, mert arról prédikált, hogy Jézus a Messiás. Védőbeszédét Mózes első könyvénél, Ábrahám elhívásánál kezdte, majd végigvezette a család történetét az Egyiptomba került Józseftől, Izrael népének megalapításán át a templom megépítéséig. Az események csúcspontja ama Igaznak (ApCsel 7:52), a názáreti Jézusnak eljövetele.

István Mózes első könyvétől kezdte felsorolni a fontos igazságokat, amelyek csúcspontja az igazság, azaz Jézus (Jn 14:6). Az új egyház magvát alkotó zsidók Jézusba vetett hite igazán szilárd alapon állt - ez az alap pedig nem más, mint a Mózes első könyvével kezdődő Szentírás. Ez is arra utal, hogy milyen fontos e könyv szerepe hitünk megértésében is.

Nevezzünk meg néhányat saját életünk alapjai közül, olyan alapvető dolgokat, amelyeken igen sok minden nyugszik! Mennyire szilárdak ezek az alapok? Biztosak vagyunk abban, hogy a legnehezebb megpróbáltatás idején is megtartanak?