Az adventista teológiában központi helyen szerepel úgy a földi szentély (a megváltási terv előképe), mint a mennyei szentély (ahol Jézus most jár közben értünk, engesztelő halála érdemeit a javunkra fordítva).

Adventistaként (1) a földi szentély példája, (2) a Zsidókhoz írt levél és (3) Dániel próféciái alapján hiszünk abban, hogy 1844 óta Jézus a mennyei szentek szentjében van, ahol Dániel könyve 7. fejezetének világos tanúsága szerint most az ítélet folyik.

Véleményünk kialakulásához nagyban hozzájárult, amit a földi engesztelés napjáról tudunk. A főpap évente egyszer belépett a szentek szentjébe. Erről a legtöbbet 3Mózes 16. fejezetében olvashatunk.

Olvassuk el 3Mózes 16. fejezetét! Hányszor fordul itt elő a vér szó? Mit jelképez a vér? Lásd még: Zsid 9:12–14!

Az engesztelés napján végzett szertartásokban központi szerepet kapott a vér, ami Jézusnak a kereszten értünk kiontott vérét jelképezte. Az engesztelés napja egyben az ítélet napja is volt, így az ítélet és az engesztelés szoros kapcsolatban áll egymással. Az engesztelés valóban jót jelent, így az ítéletet is jó hírnek kell tartanunk. Jó hír persze csakis a vér miatt lehet, ami annak a jelképe, hogy Jézus értünk élt és halt meg.

Olvassuk el 3Móz 17:11; Lk 22:20; Róm 5:9; Zsid 10:19; 12:24; 13:20; 1Pt 1:2, 18–19 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből az igékből azzal kapcsolatban, hogy a megváltási tervben mennyire központi helyet kapott a vér?

A vér az élet jelképe, a kiontott vér halált jelent. Mindez Krisztus értünk vállalt életét és halálát szimbolizálta. A vért kiontották, majd az engesztelés napján szolgálatot mutattak be vele – ebből tudjuk, hogy az engesztelés napjának középpontjában Jézus élete és halála áll, amire a mi érdekünkben került sor. A keresztények számára az ítélet ezért lehet jó hír. Van valaki, aki most és különösen az ítélet idején helyettünk, „érettünk" áll meg Isten színe előtt (Zsid 9:24).

Gondoljunk csak bele, milyen is lenne, ha úgy kerülne ránk a sor az ítélet napján, hogy Krisztus nem lenne a helyettesünk! Miben reménykedhetnénk akkor? Miért is elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy az ítéletben Jézus a helyünkre lépjen?