E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 9:1–23

„Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől" (Dán 9:5).

Mielőtt továbblépnénk, ellenőrizzük, hogy valóban értjük-e az elmúlt hetek vizsgálódásai során összeállított táblázatot, hiszen ez képez szilárd alapot mindannak, ahová ezután indulunk. A lényeges rész, amit feltétlenül világosan kell látni az az, hogy Dániel 7-ben az ítélet ugyanazt az eseményt jelenti, mint Dániel 8-ban a szentély megtisztítása. Ez az esemény pedig a pápaság korában a szentek 1260 évig tartó üldöztetésének korszaka után következik be.

Miközben ennek az eseménynek az idején gondolkodunk, ami a XVIII. sz. végére, a XIX. sz. elejére tehető, felvetődik a kérdés: melyik lehet az a szentély, aminek a megtisztítására ekkor került sor, a földi vagy a mennyei szentély (lásd: Mt 24:2; Lk 21:6; Zsid 8:1–2)? A válasz teljesen egyértelmű.

Végezetül nézzük meg, milyen keretet választott az Úr a szentély megtisztításának fontos tanításához: azt, ami ezen a világon a lehető legkevésbé mozdítható, a lehető legkevésbé változó, és ami a leginkább azonosítható: a hatalmas világbirodalmakat. Az Úr nem azt várja tőlünk, hogy hitünket csak sebtében felvázolt, homályos dolgokra alapozzuk, hanem a kiemelkedően fontos nagyszerű igazságokat a világtörténelem keretébe helyezte, ezzel képezve a lehető legszilárdabb alapot tanításának. Ebből is kitűnik: Isten azt akarja, hogy elhiggyük ezeket az igazságokat, éppen ezért meg is könnyíti a dolgunkat.

A héten rátérünk Dániel könyve 9. fejezetére, ahol a próféciának és a történelemnek e lenyűgöző sorozatában az utolsó láncszemet találjuk.