Adventistaként, keresztényként mondjuk, hogy Jézus Krisztus evangéliuma „jó hír". Tulajdonképpen az evangéliumnak fordított görög szó éppen azt jelenti, hogy „jó hír".
Jó hír, de miről szól? Arról, hogy Jézus helyettünk halt meg (1Pt 2:24); a kereszten megfizette a váltságot bűneinkért (Ézs 53:6); hit által tökéletesen állhatunk meg Istenben már most, mert Krisztus tökéletes igazságának palástja takar be (Róm 3:22); valamint Jézus értünk vállalt tette árán miénk az örök élet reménysége (1Jn 5:11–12).
A jó hír tehát, hogy örök életünk van, de mi a másik lehetőség?
Olvassuk el a következő verseket! Mi vár azokra, akik végül nem nyernek örök életet?
Dán 12:2 _______________________________________________________
Mt 8:12; 25:46 __________________________________________________
Jn 3:18 ________________________________________________________
2Thessz 1:9_____________________________________________________
Jel 14:11 _______________________________________________________
Nézzünk meg néhányat az innen származó képek és kifejezések közül: „örök veszedelem", „az ő kínlódásuknak füstje", „elkárhozott", „örök gyötrelem", „sírás és fogaknak csikorgatása". Vajon nem az ítéletről szól mindez?
Az evangélium jó híre, hogy az ítéletben Isten megment a kárhozattól. Az evangéliumban benne foglaltatik az ígéret, hogy nincs kárhoztatásuk azoknak, akik elfogadták Jézust, szemben azokkal, akik elutasították. Így tehát lehetetlen az evangéliumot elválasztani az ítélettől, hiszen éppen az az evangélium „jó híre", hogy nincs kárhoztatásunk! Más szóval, ítélet nélkül az evangélium fából vaskarika. Az evangéliumnak saját meghatározása szerint része az ítélet.
Olvassuk el Róm 2:16 és Jel 14:6–8 verseit! Hogyan mutatnak rá ezek az igehelyek az evangélium és az ítélet közötti kapocsra? A mai szakasz segítségével hogyan érthetjük meg talán még jobban, miért is jár köszönet az Úrnak Jézus áldozatáért?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!