Amint tehát az előző részben is láttuk, Sátán vádolta a szennyes ruhába öltözött Jósuát, mégis Sátán és nem Jósua kapja a dorgálást. Hogyan is lehetséges ez? Csakis a megváltási terv miatt, ami szerint Krisztus legyőzi Sátánt és vádjait. Zakariás könyvének nyelvezete a szennyes ruhával és az új ruha felöltésével megegyezik az evangélium nyelvezetével, azaz a megváltási tervre mutat, és arra, amit Krisztus tesz bűnbe esett népéért.

Olvassuk el a következő szövegeket: Ézs 61:10; Mt 22:11–12; Jel 3:18! Mennyiben segítenek ezek a szakaszok, hogy Zakariás 3. fejezetének képeit megérthessük?

Sátán levettetett a mennyből, így magával hozta a földre a nagy küzdelmet. Ádám és Éva bukásával Sátán az egész emberiséget belerántotta a viszályba. A megváltási tervvel azonban az Úr nem csak a bukás végső következményeitől szabadít meg, hanem az egész nagy küzdelem lezárásakor végleges győzelmet arat Sátán felett.

Olvassuk el Zsid 2:14-et! Milyen elválaszthatatlan kapcsolatot látunk Krisztus földi munkájának összessége és Sátán végső pusztulása között?

Ebből a szövegből ugyan nem derül ki, hogy miért, de Jézus halála által végül Sátán (és egész lázadása) vereséget szenved. A megváltási tervben az ember megmentésénél nagyobb jelentőségű kérdések is szerepelnek. Ne feledjük, a bűn nem a földön kezdődött, hanem a világmindenség más részén (Ézs 14:12; Ez 28:15; Jel 12:7). Mi is egészen belekeveredtünk a nagy küzdelembe, mégis az ezzel kapcsolatos kérdések messze túlnőnek rajtunk. Szó szerint az egész világegyetemet érintik.

A környezetünkben milyen dolgokról tudunk, amelyek sokkal nagyobb horderejű ügyek apró részét képezik? Mit tanulhatunk a helyi, kisebb jelentőségű és a sokkal fontosabb dolgok kapcsolatából arról, hogy a nagy küzdelem által érintett kérdések túlmutathatnak az egyes ember üdvösségének kérdésén?