E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 12:22—31; Márk 3:22—30; 10:45; Lukács 18:10—14; János 3:14—16; 1Korintus 15:3; 1Timóteus 1:15; Zsidók 2:9
„Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak: de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó" (Mk 3:28—29).
A Biblia kemény részei közül talán éppen ez a szakasz az egyik legnehezebben érthető. Ha figyelembe vesszük, ki volt Jézus, és mi mindent vállalt bűneink megbocsátásáért, reszketnünk kellene a félelemtől a puszta gondolatra is, hogy létezik olyan bűn, amelyre még a kereszt sem szerezhet bocsánatot. Isten megbocsáthatja a gyilkosságot, a vérfertőzést, az önteltséget, a házasságtörést, a rablást, a bálványimádást, sőt még a Krisztust káromló szavakat is (Mt 12:21—32; Ef 1:7), mégis Jézus szavai szerint: „aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó" (Mk 3:29). Rendkívül komoly gondolat ez!
Logikus, hogy feltegyük a kérdést: mi is az úgynevezett „megbocsáthatatlan bűn" (mellesleg ez a kifejezés sehol nem szerepel a Szentírásban!)? Úgy tűnik, a gondolat, hogy létezik olyan bűn, amelyre nincs bocsánat, éles ellentétben áll mindazzal, amit Istenről tudunk, aki oly sokat vállalt bűneink megbocsátásáért. Ezért is annyira fontos tanulmányozni ezt a kérdést, hiszen mindannyiunknak tisztában kell lennünk azzal az egyetlen dologgal, amely — Jézus szavai szerint — „az örök kárhozat" (29. vers) veszélyét hordozza.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!