„Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde" (Ef 6:17).

Isten Igéjét a Szentírás itt a Lélek kardjának nevezi. A Szentlélek ihletésére született meg az írott kinyilatkoztatás, mivel „a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei" (2Pt 1:21). Ez egy olyan fontos pont, amivel minden kereszténynek tisztában kell lennie. Isten megígérte Szentlelkét, de ugyanakkor figyelmeztetést is adott.

Olvassuk el 1Kor 12:10; 1Tim 4:1 és 1Jn 3:24—4:1 verseit! Milyen üzenettel találkozunk ezekben a szövegekben?

Számtalan tanítást hirdetnek az emberek szerte a világon. Még keresztény egyházi körökben is elhangzanak szokatlan nézetek, nem is beszélve azokról a furcsa dolgokról, amiket gyakorolnak. Sokan állítják, hogy a Szentlélek ihletésére szólnak. Bizonyos esetekben a csalás és a félrevezetés nyilvánvaló, és szinte érthetetlen, hogyan tudnak becsapni bárkit is, máskor azonban a megtévesztés burkolt formában jelentkezik, olyan emberek által, akik kedvesek, megnyerők, szívélyesek és még őszinték is. Hogyan lehet meggyőződni arról, hogy mi van Istentől, és mi nem?

Hogyan dönthetjük el egy-egy tanításról a következő szövegek alapján, hogy a Szentlélektől származik? Zsolt 119:105; Ésa 8:20; Lk 10:26; 16:29—31; ApCsel 17:11; 2Tim 3:15—17

Kálvin János a következőt tanácsolta: „Ha valóban élvezni kívánjuk Isten Lelkének hasznát és áldását, akkor nagy buzgalommal olvassuk és hallgassuk a Szentírást… De a Lélek azt akarja, hogy saját képéről ismerjük fel, amit pecsétként a Szentírásra helyezett, nehogy az ő jele alatt Sátán lelke lopózhasson be az egyházba. A Szentlélek a Szentírás szerzője, tehát üzenete nem különbözhet, nem térhet el önmagától. Ebből következik, hogy mindig olyannak kell maradnia, amilyennek abban kinyilatkoztatta önmagát" (Kálvin János: Institutes of the Christian Religion I. 9:2).

Milyen csalással találkoztunk már lelki téren? Éreztük Isten Igéjének védelmét?