Olvassuk el Ef 2:8-at! Honnan származik a hit e szöveg szerint?

A „hitnek" és „bizalomnak" fordított szavak ugyanabból a görög szóból erednek. Érthető is, hiszen először hinni kell valamiben, hogy bízni is tudjunk benne. Lehetséges sok pénzt keresni olyan munkával is, amit ki nem állhatunk, vagy meggyógyíthat olyan orvos is, akiben nem bízunk, de nem hihetünk olyan istenben, akiben nem bízunk. A hit és a bizalom egymástól elválaszthatatlan.

Ennek ellenére mégsem ugyanaz a hit, mint a bizalom. A „hit" jelenthet „bizalmat", de a „bizalom" nem jelent magától értetődően „hitet" is. A Szentírás óva int attól, hogy összekeverjük a kettőt.

Olvassuk el Jak 2:19-et! Hogyan világít rá a vers a két fogalom közötti különbségre?

Jak 2:20 segít megtalálni a választ arra, hogy mire is gondolt az apostol a 19. versben. A bibliai hit és a cselekedetek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az élet és a lélegzet: az egyik magától értetődően kapcsolódik a másikhoz. Ha az ember azt mondja, hogy hisz, de ez nem készteti arra, hogy meghajoljon Isten akarata előtt, akkor nem őszinte a hite, inkább csak hamisítvány, ami Sátántól ered. Az élő vagy üdvözítő hit nem lehet pusztán elméleti, hanem mindig tapasztalati, és tetteket vált ki. Jakab egyértelműen fogalmazott: „A hit cselekedetek nélkül megholt" (20. vers).

A hit ajándék, a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), de nem természetfölötti módon ruházza ránk Isten, miközben mi vidáman éljük az életünket. Csak úgy tarthatjuk meg, ha naponta erősítjük Isten iránti szeretetből, és azért, mert tudjuk, mit tett értünk az Úr. Ha nem ápoljuk, tápláljuk, védjük és erősítjük hitünket, puszta elgondolássá silányul, ami végül még hitetlenségbe is fordulhat. Tele van a világ olyan emberekkel, akik valamikor buzgón hittek, mára azonban már semmiben sem tudnak hinni. „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon" (Zsid 3:12).

Mitől erősödik, és mitől gyengül a hitünk? Gondolkozzunk el azon, hogy a válaszunkból mi következik!