Amint tegnap is láttuk, aki meghajol a Szentlélek befolyása előtt, az eljut oda, amit Pál „a hitben való engedelmesség"-nek (Róm 16:26) nevez. Mivel a Krisztusban üdvösségre jutók engedelmeskednek, és mivel az üdvösség elválaszthatatlan az engedelmességtől, könnyen előfordulhat, hogy egyesek összekeverik az üdvösség eredményét (engedelmesség) az üdvösségre jutás eszközével (Krisztusba vetett hit). Éppen ez volt a galáciabeliek problémája is.

Olvassuk el Gal 3:1—11 verseit! Milyen kérdéssel foglalkozik itt Pál? Milyen aggodalmát fejezi ki a galáciabelieknek? Figyeljük meg különösen azt, hogy milyen szerepet tulajdonít a Szentléleknek ezekben a szövegekben!

A Szentlélek vezeti el az embereket „minden igazságra" (Jn 16:13). Természetesen Krisztus, méghozzá a megfeszített Krisztus áll minden igazság középpontjában (1Kor 2:2). Minden igazság között a legnagyszerűbb és a legfontosabb, hogy Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért, a Golgotán minden ember bűnéért elegendő váltságot fizetett, és ezért hit által bárki bocsánatot nyerhet, tökéletesen állhat meg Isten ellőtt. Ennek az igazságnak központi tétele, hogy nincs olyan cselekedet, még a törvény betartása sem, amellyel az ember engesztelést szerezhetne saját bűneiért, amely által bűnbocsánatot nyerhetne (Róm 3:20; Gal 2:16). A bűnbocsánat és az engesztelés csak Jézus tette által lehetséges és válik hatékonnyá a hívők életében, azokéban, akik ezt hittel kérik (Gal 3:5—6). Hasonlóképpen a Szentlélek, aki az engedelmesség felé vezet, nem más, mint aki segít, hogy a hit általi megigazulás nagyszerű igazságát megérthessük. Nyilvánvaló, hogy a galáciabeliek kezdték szem elől téveszteni ezt a nagyszerű igazságot.

Figyeljük meg azt is, hogy milyen rendkívül fontos szerepet tulajdonít itt Pál a Szentléleknek (Gal 3:2—5)! A Szentlélek eljövetelét az emberek hitével és nem a törvény cselekedeteivel hozza kapcsolatba.

A törvényeskedés milyen rejtett csapdáiba eshetünk bele igen könynyen? Hogyan tarthatjuk távol magunkat ezektől a csapdáktól?