„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint" (1Pt 3:18; lásd még: Róm 1:4; 8:11).

Egy az Isten, de három személyben. A Szentháromság három személye együtt munkálkodik. Munkájukban bensőséges egységet alkotnak. Így tehát, noha ebben a szövegben az áll, hogy Jézust a Lélek támasztotta fel a halálból, az Istenség másik két személye is részt vett a cselekményben.

Ki támasztotta fel Jézust a halálból Pál apostol szerint (Gal 1:1; Ef 1:17—20)? Mit mondott Jézus feltámadásáról? Hogyan segít ez a szöveg megérteni a feltámadás jelentőségét (Jn 10:17—18)?

„József feltört sírboltja felett Krisztus győzedelmesen jelentette ki: ťÉn vagyok a feltámadás és az életŤ (Jn 11:25). Ezeket a szavakat csak egy Istenség mondhatta ki. Minden teremtett lény Isten akaratából és hatalmából él. Mindnyájan függő viszonyban levő elfogadói az Istentől való életnek. A legmagasabb rangú szeráftól a legalázatosabb lelkes lényig mindenki az életnek ebből a forrásából töltődik meg élettel. Csak az, aki Istennel egy, mondhatja el: van hatalmam, hogy letegyem az életemet, és van hatalmam, hogy ismét felvegyem azt. Istenségében Krisztusnak megvolt a hatalma arra, hogy széttörje a halál bilincseit" (Ellen G. White: Jézus élete, 692. old.).

Pál csak keveset foglalkozott Krisztus életének eseményeivel, ám halála és feltámadása leveleinek állandó témájául szolgált. Pál „főképpen" arról szólt a hívőknek (1Kor 15:3), hogy „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; és hogy megjelent" (3—5. versek). Nem is csoda tehát, hogy a Biblia a Szentháromság mindhárom személyét kapcsolatba hozza Krisztus feltámadásával, mint ahogy azt keresztségénél is tette. Ez kulcsfontosságú mindahhoz, amiben keresztényként hiszünk. E hit nélkül — Pál szavaival élve — nincs reménységünk (17. vers).

Miért olyan fontos nekünk, hetednapi adventistáknak Jézus feltámadása, különös tekintettel a holtak állapotával kapcsolatos felfogásunkra?