E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26; 3:22; Ésaiás 6:8; Máté 28:19; 1Korintus 12:4—11, 28; 2Korintus 13:13
„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Mt 28:19).
Alighogy elkezdjük olvasni a Bibliát, máris a figyelmünk homlokterébe kerül a Szentlélek. 1Móz 1:2-ben ez áll: „A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett"; majd pedig a Biblia végén a következőt olvashatjuk: „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen" (Jel 22:17).
Természetesen a Szentírás lapjain — e két szöveg között is — sok mindent megtudhatunk a Szentlélek munkájáról és szolgálatáról. Mindez különösen az Újszövetségre igaz, ahol Isten Lelke valóságának, céljának, működésének megannyi nyomát láthatjuk, főként a megváltási tervvel kapcsolatban.
Ezen a héten a Lélek egyik gyakran félreértett oldalára, isteni mivoltára fordítjuk leginkább figyelmünket. A Szentlélek nem csupán személytelen erő, amely Istenből árad, hanem önmaga is Isten, egyike a Szentháromság személyeinek a keresztény hit szerint. Vizsgáljuk meg a Bibliának ezt az alapvető tanítását!
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!