ELŐSZÓ

Egy törvénytudó megkérdezte Jézustól, melyik a legnagyobb parancsolat. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Mt 22:37–39) – válaszolta a Mester.

Az Úr figyelemmel kíséri emberi kapcsolatainkat, ezért is hangsúlyozta, hogy Isten szeretete után a legfontosabb embertársainkat szeretni. Nem a véletlen műve, hogy Jézus összekapcsolta e két parancsolatot, hiszen az Isten iránti szeretetet csak úgy fejezhetjük ki, ha az embereket is szeretjük.

Isten sajátos jellemtulajdonságokkal teremtette az embereket, ez adja külön személyiségünket. Azt is a teremtés során határozta meg, hogy társas lények legyünk, akik egymással kapcsolatban állunk. Érintkezéseinkben pedig rövid távon és örökös kihatásaikkal is legfontosabbak a családi kapcsolataink. Főleg itt dől el – akár jó, akár rossz irányban –, hogy kik is vagyunk.

Rendkívül fontos keresztényként élni otthon. Ez időnként nehezebb, mint a nyilvánosság előtt, ahol könnyű álarcok mögé bújni. Az emberek általában otthon levetik álarcukat. Könnyebb félrevezetni másokat, mint azokat, akikkel nap mint nap, évről évre egy asztalnál eszünk, akikkel közös a szobánk, az ágyunk. Aki képes keresztényként élni otthon, mindenütt keresztény módjára él.

Isten terve szerint a család olyan központ, ahol az emberek bensőséges közösségben élnek egymással, itt készülnek fel a lehető legmeghittebb kapcsolatra, az Istennel való együttlétre. A családban a gyermekek és a felnőttek megismerhetik azt a szeretetet, amely a Teremtőt tükrözi, és arra késztet, hogy szeretetből kövessük Istent. A szeretet hiánya vagy a közömbösség miatt azonban nehezen kitörölhető érzelmi és lelki problémák alakulhatnak ki.

A családban érhet a legtöbb jó, ugyanakkor itt szerezhetjük a legborzalmasabb sebeket is. Nem is csoda, hogy a Bibliában annyit olvashatunk a családi életről. Igen sok múlik az otthon légkörén!

A keresztény családoknak viszont meg kell küzdeniük azzal, hogy egyrészt szeretnének Isten akaratával összhangban élni, és kapcsolataikat is aszerint fenntartani, miközben a család egyetlen tagja sem képes maradéktalanul eleget tenni Isten akaratának (Róm 3:23). Ezért van az, hogy az őszinte keresztények hitben rábízzák magukat a bűntelen Krisztusra. Kérik Istent, hogy saját bűnös életük helyett Krisztus igazságára tekintsen. Erre az alapra építhetik fel Istennel való kapcsolatukat, amely megerősíti, jobbá teszi családi kötelékeiket (Ef 5:2).

Jó hír, hitünk csodája, hogy Isten mindent tud rólunk. Együtt érez velünk gyengeségeink miatt, sajnálattal és türelemmel figyel. Ilyennek ismertük meg Istent. Érezzük szeretetét még kudarcaink idején is, éppen ezért igyekszünk mi is hasonlóan bánni másokkal, főleg családunk tagjaival. Isten a családi kapcsolatokkal is szeretetét akarja bemutatni a világnak. A családok megtanulnak együtt élni Isten Igéje szerint, miközben az Úr kegyelme árad mindazok életére, akikkel csak kapcsolatba kerülnek – ezáltal is Jézushoz vezetve az embereket.

A szombat az Édenkertből ered a házasság és a család intézményével együtt. Mindkettő a Teremtő ajándéka, amelyek szétválaszthatatlanul összetartoznak, hogy Isten dicsőségére és az emberek áldására szolgáljanak. A teremtés hívei összefognak, hogy a Jelenések könyvében szereplő felhívásnak eleget téve imádják azt, aki mindent megteremtett (Jel 14:7), a hetednapot ünneplő adventisták emellett kiemelik a szombat igazságát is, emlékeztetve a világot a Teremtő nyugalomnapjára.

Bizonyos értelemben a házasság és a család is a teremtésre emlékeztet, amikor Alkotónk helyet készített az emberiségnek, ahol nyugalmat talál. Olyan nyughely, rév lehet a család, ahol az önfeláldozó szeretet légkörében létrejön a különböző emberek egysége, ahol az ígéret ígéret, és a fogadalom valóban fogadalom. Ez a nyughely, ez a rév az otthon.

A tanulmány írásakor azonban nem hagyhattuk figyelmen kívül azt a szomorú tényt sem, hogy sokak számára az otthon nem olyan hely, mint lennie kellene. Legfőbb célunk, hogy az Ige tanulmányozása által segítsünk a családoknak valóra váltani Isten tervét. Nem hiábavaló a fáradságunk, ha a negyedév végére akár csak egyetlen családban is erősödik a szeretet, a tagok szilárdabban állnak Krisztusban, és még többet adnak egymásnak.

Ronald és Karen Flowers, e negyedévi tanulmányunk szerzői, 1980 óta dolgoztak a Generál Konferencia családi osztályánál. Hosszú éveken át mindketten tanítottak és írtak a családi élettel kapcsolatos témákról. Két felnőtt gyermekük van. Különleges kapcsolat. Az első pár házasságával Isten különleges kapcsolatot alapított. A férj és a feleség sajátos egységre lép, „és lesznek egy testté" (1Móz 2:24). A házaspárra rábízta a család másik fontos feladatát, hogy legyenek gyermekeik, és neveljék fel azokat (1Móz 1:28).

Clifford R. Goldstein

szerkesztő

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: