E HETI TANULMÁNYUNK: 1Királyok 16:29–17:24; Malakiás 4:5–6; Máté 3:2; 11:14–15; 17:10; 18:20–35
„Én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem a földet átokkal" (Mal 4:5–6).
KULCSGONDOLAT: Az Ószövetség záró versei megjövendölik, hogy az Úr napjának eljövetele előtt Illés egymás felé fordítja a családtagok szívét.
Egyszer egy fiú végleg elment otthonról. A szülők évekig nem is hallottak róla, majd egy nap képeslap érkezett tőle. Átutazóban arrafelé járt, és szívesen találkozott volna családjával. „Vonattal megyek, amely elmegy a házunk mögött" – írta a lapon. „Ha nem bánjátok, hogy megálljak és meglátogassalak benneteket, tegyetek egy fehér zsebkendőt a kerítésre, és akkor a következő megállónál leszállok. Ha nincs kint a zsebkendő, továbbutazom."
Amint a vonat közeledett gyermekkori otthona felé, a férfi azon tűnődött, hogy kint lesz-e a zsebkendő. Amikor meglátta a kerítést, csupa fehér volt minden. Zsebkendők, törülközők, lepedők és párnahuzatok borították nem csak a kerítést, de a sövényt, a bokrokat és a fákat is. HAZAVÁRUNK! – ez volt a mindent beborító fehérség üzenete.
Nem lehetett félreérteni.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!