A felmérések tanúsága szerint a családon belül történik a legtöbb erőszakos cselekmény. A családon belüli erőszak előfordulhat mindenhol, még keresztények között is. Erőszaknak számít minden, amit a család egy vagy több tagja elkövet a másik ellen, legyen az szóbeli, fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás, esetleg szándékos gondatlanság, sőt az is, ha valakinek tudomása van róla, mégsem tesz semmit ellene.

Sajnos még Isten népe között is előfordult egyes családokon belül erőszak. Vajon miért számol be ezekről az esetekről a Szentírás?

1Móz 37:17–28 ________________________________________________

2Sám 13:1–22 _________________________________________________

2Kir 16:3; 17:17; 21:6 ___________________________________________

Milyen esetek idéznek fel ma hasonló rettenetet?

A kegyetlenség azt jelenti, hogy valaki tudatosan, erőszakkal bántalmazza a másikat, vagy kényszeríti valamire. Az ilyen cselekedet nem magyarázható és nem is mentegethető alkoholizmussal, stresszhelyzettel, feltörő szexuális vággyal. Arra sem lehet hivatkozni, hogy a kegyetlenkedő képtelen uralkodni indulatain, vagy az áldozat viselkedése váltja ki tetteit. Nem az áldozat tehet arról, hogy támadója bántalmazza. Eltorzítja, kiforgatja a szeretet jelentését az, aki a másikat bántalmazza, mert „a szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot" (Róm 13:10). A kegyetlenkedő ember viselkedése megfelelő kezelés hatására változhat, de csak akkor, ha hajlandó felelősséget vállalni tetteiért, és saját maga kér segítséget. Isten „véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik" (Ef 3:20) azokkal, akik engedik. Segítségével a kegyetlenkedők megváltozhatnak, megtérhetnek, elfordulhatnak korábbi cselekedeteiktől, és minden lehetséges módon kárpótolhatják azokat, akiknek ártottak. Az agape-szeretet képes meggyógyítani az ilyen emberek szívét, és szeretetet kelthet bennük mások iránt.

Próbáljuk meg elképzelni, hogyan érezheti magát az, akivel erőszakosan bánnak, és emiatt teljesen összetört. Milyen vigasztaló, bátorító szavakat hallanánk szívesen ilyen helyzetben? Miért fontosabb biztonságot, gondoskodást, megértést tanúsítani, mint tanácsokat osztogatni arról, hogyan kellene bölcsebben együtt élni a támadóval?