E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 33:12–14; Ruth 1:16–18; János 17:21–26; Galata 3:28; Efézus 2:11–22; 5:21–6:9
„Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17:21).
KULCSGONDOLAT: Isten népének tagjai vagyunk, ezért könnyebb a családunkban is szorosabban kötődnünk egymáshoz. Mindkét közösségben hasonló elvek nyilvánulnak meg: szeretet, alázat, önzetlenség és törődés másokkal.
Mindez nem jön magától. Nap mint nap meg kell küzdenünk bukott emberi természetünk bűnös és önző hajlamaival.
Krisztus kereszthalála által az emberiség megbékült Istennel és önmagával (Ef 2:13–16; Kol 1:21–23). Mégis naponta szükségünk van Krisztus kegyelmére, mert csak ezáltal válhat élő tapasztalattá az egység mindazok számára, akik hittel akarják elnyerni. Fontos, hogy mindennap megküzdjünk ezért. Krisztus kegyelme létrehozhatja az egységet, de csak akkor, ha eldöntjük, hogy elfogadjuk az Úr akaratát életünkkel kapcsolatban.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!