E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:18–25; 27:1–28:5; Máté 10:35–37; János 17:11, 21–22; Apostolok cselekedetei 9:17; 21:8–9; Róma 16:1; 1Korinthus 4:14–15; Galata 4:5; 1János 4:8, 16
„Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus" (Ef 2:19–20).
KULCSGONOLAT: Isten a saját családunk és a gyülekezet családja által is önfeláldozó szeretetét akarja megismertetni velünk.
Maurice és Sara nemrégiben keresztelkedett. Olyan környéken laktak, ahol mindennaposak voltak a bűncselekmények. Szerettek volna biztonságosabb környékre költözni, közelebb a gyülekezethez, hogy két kislányuk az egyházi iskolába járhasson. Ezt elmondták a lelkésznek is. Nem sokkal később egyik hittestvérük talált egy házat a gyülekezettől nem messze. A család éppen ilyen házat keresett! Örömük azonban gyorsan elszállt, amikor kiderült, hogy milyen nagy biztosítékot kell letenni. Másnap a gyülekezet tagjai telefonon egyeztettek, miben tudnak segíteni, hogy Maurice és Sara befizethesse a kauciót és az első havi lakbért is. A testvérek mindkét lakást kitakarították, és segítettek a családnak átköltözni a város egyik végéről a másikra. A következő szombaton Maurice fáradtan, de a boldogságtól sugárzó arccal, hálásan állt a gyülekezet közössége elé. Szűkszavú ember lévén csak ennyit mondott: „Úgy örülök, hogy van családom!"
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!