ELŐSZÓ

Az emberi kapcsolatok evangéliuma

„Most pedig a lábmosás szertartása következik" – jelentette be a lelkész. A gyülekezet felállt, és megindultak külön a nők, külön a férfiak, hogy a megszokott módon részt vegyenek az alázat szertartásában. Menet közben választottak párt maguknak.

A terem végében egy ember csendben várakozott. Késve érkezett az istentiszteletre, majd leült a padlóra és figyelte a prédikációt. Komolyan vette, hogy bárki, aki elfogadta Jézust, részt vehet az úrvacsora nyílt szertartásában. Akkor járt először a gyülekezetben, senkit nem ismert, és őt sem ismerte senki. Várta, majd csak odalép hozzá is valaki, és megkérdezi, hogy mosna-e vele lábat. Öltözete szegényes volt. Látszott a férfin, hogy nincsenek ott barátai, nem illett a gyülekezet közösségébe. Az idegen egyre rosszabbul érezte magát, a kisváros gyülekezetének tagjai pedig zavarba jöttek, hiszen abban az országban a lakosság életét ma is nagyban befolyásolja a kasztrendszer.

Vajon melyik gyülekezeti tag vállalkozik arra, hogy egy magányos idegennel mosson lábat? Ki tud ennyire megalázkodni? A gyülekezeti vének szorgalmasan végezték dolgukat a szertartás alatt. A diakónusok csendben szorgoskodtak, hordták a vizet a gyülekezet épülete előtti csaptól. És a többiek…? A történelem tanúsága szerint a papok és a léviták roppant elfoglalt emberek, akiket ilyen aprósággal nem lehet zavarni!

Ravi Anandan odalépett a vendég mellé, és javasolta, hogy mossanak együtt lábat. Ravi letérdelt a betonpadlóra, szeretettel megmosta az idegen poros lábát a hűs, tiszta vízben, ami azonnal sáros lett.

Alig egy hónappal korábban Ravi nem tett volna ilyet. Még az idegen árnyékától is iszonyodott volna, hiszen ez azt jelentette, hogy kapcsolatba került egy érinthetetlennel. Ezt vallási értelemben tisztátalannak, a társadalom körében pedig undorítónak tekintették. Most mégis ennek az embernek a lábát mossa!

Mi történhetett? Mi okozta ezt az óriási változást Ravi szívében? Mi adott neki erőt arra, hogy a választófalat ledöntve megölelje az idegent? A következő bibliaszövegben találhatjuk a választ: „Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; és hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést" (Ef 2:12-16).

Egy hónappal korábban Ravi elfogadta Jézust, mint Urát és Megváltóját. Az Újszövetséget tanulmányozva mélyen meghatotta az efézusi levélben szereplő ledöntött falak képe. Ha keresztény akar lenni, akkor engednie kell, hogy az emberek között áthatolhatatlan gátakat képező falak az ő életében is leomoljanak. Melyiket válassza: a falakat vagy Jézust? Nem tarthatta meg mindkettőt, hiszen Jézus azért jött, hogy a válaszfalakat ledöntse, azokat a falakat, amelyek oly sok gyűlöletet, félreértést és szenvedést zúdítottak és zúdítanak még most is a világra.

Ravi Jézust és nem a korábban őt is büszkeséggel eltöltő falakat választotta. Mi lett az eredménye? Megérintette az érinthetetlent!

Az efféle újdonság, Krisztusban való felszabadító egység teszi az efézusi levelet a megújult emberi kapcsolatok evangéliumává. Ez volt Kálvin János kedvenc levele. William Barclay „a levelek királynőjének" nevezi, Charles Dodd pedig „a páli írások koronájának". E. J. Goodspeed meghatározása szerint „ez a keresztény üdvösség nagy rapszódiája".

Tanulmányozhatjuk a levél teológiáját, az egyházra vonatkozó tanítását vagy a keresztények együttélését szabályozó előírásait, ám egy gondolatot semmiképp sem kerülhetünk ki: Pál mélyen hitt a Krisztusban való új teremtésben és Isten végső diadalában a nagy küzdelem lezárulásakor. Pál apostol levelét teljes egészében áthatja a kegyelem, az ima és a hit ereje, amikor arról szól, hogy Isten „kiválasztott minket Őbenne a világ teremtése előtt" (Ef 1:4); majd ír a küzdelemről, amelyet „a gonoszság erői ellen" (6:12) folytatunk, és megígéri: Jézus „véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint" (3:20).

Ilyen imádkozó lelkülettel, szeretettel és hittel kezdjünk hozzá a Biblia egyik legnagyszerűbb, szeretetről szóló levelének, az efézusi levél tanulmányozásához! Adja az Úr, hogy a tanulmány végére érve ne csak azt értsük meg, hogy mi késztette Ravit egy olyan ember elfogadására, akit korábban ő is érinthetetlennek tartott: imádkozzunk, hogy mi magunk is tapasztaljuk az evangélium életet átformáló erejét!

John M. Fowler, a negyedévi tanulmányunk szerzője a Generál Konferencia nevelési osztályának helyettes vezetője. Indiából származik, és hosszú évekig Dél-Ázsiában állt az egyház szolgálatában, mielőtt a Generál Konferenciához jött. Itt először a Ministry folyóiratnál dolgozott, majd onnan ment át a nevelési osztályhoz. Nős, két gyermeke és két unokája van.

Clifford R. Goldstein

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: