Pál úgy fejezi be a levelét, ahogy elkezdte: Jézus nevében mondott jókívánsággal. Tudjuk, mennyen és földön Jézus nevén kívül nincs más név, ami által üdvösséget nyerhetünk, de azt is épp olyan fontos tudni, hogy nincs más név, ami által Istenhez és egymáshoz fűződő kapcsolatunkat meg lehetne határozni, ami létrehozná a hit közösségét. A megváltottak közössége Krisztusban élő közösség. Ez a fő témája a levélnek, és éppen ezzel a gondolattal fejezi be az apostol az egység himnuszát.
Az utolsó versekben három keresztény tulajdonságról olvashatunk: Közös érdeklődés. A Krisztusban való közösség mindenen átível, hogy közös céljait megvalósítsa. Az apostoli egyházban megszokottnak tekintették, hogy üdvözletet küldtek egymásnak, tájékoztatták egymást a hírekről, és ha valamelyik gyülekezetnek segítségre volt szüksége, összefogtak. E szokás értelmében Pál tudatta az efézusiakkal, hogy Tikhikus majd szóban beszámol a Rómában tapasztalható állapotokról. Megvolt bennük az érdeklődés a többi gyülekezet helyzete iránt, és tudtak is egymásról.
Mit árul el Pál jelleméről az, amiért Efézusba küldte Tikhikust? Milyen legyen általában a keresztény jelleme? Lásd még: Mt 4:23–25; Gal 6:2; Fil 2:4; 1Jn 3:16!
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!