Olvassuk el Ef 6:15 versét! Vajon mire utalhatott Pál ezzel a verssel?

Pál a többi versben is a katonaság köréből merítette a példát, ezért bizonyára a római hadsereg katonáinak lábbelijére gondolt. A római katonák olyan lábbelit hordtak, aminek segítségével biztosan megállhattak a csatában. Egy katonának nem szabad elbotlania, vagy nem csúszhat meg, amikor az őt körbezáró ellenséggel harcol. A keresztényeknek is erősen, megingathatatlanul kell állniuk az evangélium igazságában, ha a lelki küzdelemben győzelemre akarnak jutni. Szilárdan álljunk a lábunkon, ha azt akarjuk, hogy a testünk is rendületlen maradjon. A hitünk alapja a békesség evangéliuma. Bármilyen fontos is minden más igazság, mindennek az alapja az evangélium üzenete, hogy üdvösséget csakis Jézus Krisztusban nyerhetünk, hit által. Ha nem ez az alap, minden összedől.

Olvassuk el a hármas angyali üzenetet (Jel 14:6–12)! Mi bizonyítja ebben a szövegben, hogy milyen fontos része az evangélium az üzenetünknek?

Figyeljük meg azt is, hogy Pál a békesség evangéliuma kifejezést használja. A béke jelenti a bűn és az én feletti győzelem eredményeként fellépő nyugalmat. Ez a szó a kapcsolatra vonatkozik – az Isten és az ember közötti békesség kapcsolatára (Róm 5:1), valamint az emberek, különösen a hívők közösségének összetartására. Isten tehát azt várja a keresztényektől, hogy mindig a békességet munkálják (2Tim 2:22; 1Pt 3:11). Kereszténységünk forog veszélyben, és kitesszük magunkat Sátán kísértéseinek, ha elidegenedünk akár Istentől, akár a többi embertől.

Valóban ismerjük az evangélium békességét? Ha nem, mit kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy mi is megtapasztalhassuk?