Olvassuk el Ef 5:21 versét! Mit tanácsolt itt Pál?

A keresztény engedelmessége nem szolgalelkűség, inkább megfelelő alázatos magatartás, amelyhez hozzátartozik, hogy tekintettel vagyunk a többiek helyzetére is. Mindez nem fakadhat természetes énünkből, hanem szintén annak az eredménye, ha beteljesedünk Szentlélekkel, éppen úgy, mint ahogy azt a közösséggel, az istentisztelettel, az énekléssel, Isten dicsőítésével és a folyamatos hálaadással kapcsolatban már megjegyeztük (Ef 5:19–20).

A Bibliában az engedelmesség semmiképpen nem a parancsuralmi, hatalmaskodó, igazságtalan felállást jelenti az emberi kapcsolatok terén.

Az engedelmességre vonatkozó tanácsához Pál hozzáfűzött még egy tagmondatot, ami értelmezi a helyzetet: „Isten félelmében" vagy „Krisztus iránti tiszteletből" (katolikus fordítás). A keresztény magatartásában és emberi kapcsolataiban – legyen az akár a férj és feleség, szülő és gyermek, úr és szolga kapcsolata – mindig helye van az engedelmességnek Krisztus iránti tiszteletből. Isten nem rombol, hanem épít. Nem önző, követelőző, hanem mindent szeretetből tesz. A Krisztus iránti tisztelet olyan határt szab, amin túl már nem érvényes az engedelmesség parancsa. Ott pedig, ahol az ember lelkiismeretével ill. Isten akaratával ellentétben állna az engedelmesség, járjunk el Péter bátor kijelentése szellemében: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek" (ApCsel 5:29). Mit tegyen az, akit férje vagy apja prostitúcióra kényszerít, hogy így jusson több pénzhez? Mit tegyen az a gyerek, akitől apja azt követeli, hogy kábítószert áruljon az utcasarkon? Engedelmeskedjen? Szó sem lehet róla! Az engedelmesség sohasem lehet feltétel nélküli és megkérdőjelezhetetlen. Korlátként mindig ott áll Isten akarata. Ha ezen a határon túl követel valaki engedelmességet, nincs joga magát kereszténynek mondani.

Az „Isten félelmében" (21. vers) való engedelmesség megköveteli, hogy a feleség tiszteletet adjon férjének, a férj pedig becsülje meg feleségét, adja meg neki a kellő méltóságot. Különösen a mi korunkban fontos ez a kérdés, amikor olyannyira elterjedt a házastársak ill. a gyermekek elleni erőszak. Isten egyetlen gyermekét sem szabad megalázni.

Tudunk-e engedelmeskedni akkor, amikor valóban szükséges? Miért mondjuk, hogy a keresztényi engedelmesség lényegét a kereszt lábánál lehet csak megérteni? Mi a szerepe az engedelmességben annak, hogy a hívő meghal az énnek (Lk 9:23)?