Olvassuk el Ef 5:3–7 verseit, majd válaszoljunk a következő kérdésekre!

1. Milyen konkrét bűnök ellen intett Pál?

2. Miért mondhatjuk, hogy ezek a bűnök mind megszegik a Tízparancsolatot (lásd: 2Móz 20)?

3. Figyeljük meg, hogy Pál szembeállítja a fent említett bűnöket a szeretetben járással (Ef 5:2)! Miért ellentétesek ezek a bűnök a szeretet útjával? (Lásd még: Neh 1:5; Dán 9:4; Jn 15:10; 1Jn 5:2–3; 2Jn 6!)

4. Olvassuk el Pál figyelmeztetését Ef 5:6 versében! Mivel lehetett kapcsolatos az üres beszéd? (Lásd még: 1Jn 3:7)

Az élet egyik legnagyobb tragédiája, ha az ember úgy él, mintha Isten nem is létezne, vagy mintha teljesen mindegy volna, hogy létezik-e vagy sem. Az efféle hozzáállásból olyan életforma származik, ami csak a jelenre figyel, de nem számol a jövővel. A bibliai életszemlélet azonban elénk vetíti, hogy a történelem a vége felé halad, amikor minden embernek meg kell jelennie Isten ítélőszéke előtt (2Kor 5:10; Zsid 9:27). Senki sem menekülhet el az Isten előtti végső számadás elől. Pál arra figyelmeztetett, hogy amint Isten szeretete megjelent az emberiség megmentéséért, éppen olyan biztosan rászakad „Isten haragja a hitetlenség fiaira" (Ef 5:6). Isten haragja Isten ítélete a rossz és a gonoszság gyermekei felett. Az ítélet elkerülhetetlenül bekövetkezik, ezért kérleli Pál a hívőket: „Ne legyetek részesei ezeknek" (7. vers). Kiknek? A 6. versben említette az apostol azokat, akik üres beszédekkel akarnak becsapni. Hamis tanítók, akik továbbra is ragaszkodnak pogány filozófiájukhoz, tagadják a bűnt és a bűn feletti utolsó ítélet valóságát. Nem csoda, hogy Pál óva intette a hívőket: kerüljék ezeket az embereket, óvakodjanak az általuk hirdetett életszemlélettől, mert ellentétben állnak az igazsággal, amit Jézusban ismerhetünk meg. Rettenetesnek tartja az efféle hamis tanokat, hirdetőit pedig hitetlenség fiainak nevezi, akikre eljön Isten haragja (6. vers). Pál kérleli a keresztényeket, hogy közöttük nyoma se legyen, még gondolatban vagy vicc formájában sem az ilyen bűnöknek.

Ha megnézzük a bűnöket, amelyekre ítélet vár, a paráznaság mellett ott szerepel a fösvénység (nyerészkedés, új prot. ford.), csúnya ill. bolond beszéd. Miért kerülhetnek ezek a bűnök egymás mellé ebben a felsorolásban? Mi jellemzi az őszintén megtért keresztény ember egész életét?