Az apostol nem a valóságtól elrugaszkodott elméleti ember volt. Az egyik pillanatban a teológia fennkölt magaslataira repít, a következőben pedig már a közvetlen környezetünket érintő dolgokkal foglalkozik. Az új életformával kapcsolatban rendkívül fontosnak tart négy dolgot, amelyek igen egyszerűek, mégis nélkülözhetetlenek a jó kapcsolatok fenntartásához.

1. „Levetvén a hazugságot" (Ef 4:25). A hamisság és a képmutatás árt az emberi kapcsolatoknak, megöli a bizalmat. A bizalom viszont tovább erősíti a bizalmat, megszilárdítja a kapcsolatokat, fenntartja az egységet.

Hogyan tapasztaltuk életünkben a hazugság kapcsolatrontó hatását?

2. „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek" (26. vers). Az emberi életből következően mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, ami haragra gerjeszt, időnként joggal. Amikor az ember mérges, három dologra kell odafigyelni: (1) ne vétkezzünk, azaz ne engedjük, hogy haragunk sértődötté tegyen, vagy emiatt áthágjuk a törvényt; (2) ne várjuk meg a napnyugtát úgy, hogy helyre ne hoznánk a bajt; (3) ne adjunk alkalmat az ördögnek arra, hogy a haragunkat felhasználva tönkretehesse az egységet vagy a kapcsolatunkat valakivel.

Hogyan használta fel az ördög a haragot ellenünk, ill. a kapcsolataink megmérgezésére?

3. „Ne orozzon, hanem inkább munkálkodjék" (28. vers). A lopásnak sok formája lehet, a nyílt rablástól kezdve mások jogos tulajdonának visszatartásáig, vagy a másik ember jó hírének, jellemének tönkretételéig. A keresztények magas erkölcsi szinten élnek. Az új keresztényi életet jelöli a becsületes munka, az önzetlen élet, a nagylelkűség és a másik ember védelme.

Az előbbi meghatározásokat figyelembe véve milyen ártó hatását tapasztaltuk a lopásnak mi vagy a környezetünk?

4. Ügyeljünk szavainkra, hogy csak jó dolgokról beszéljünk (29. vers)! A szavak ereje óriási. Ha megfelelően élünk velük, nagy áldást jelenthetnek. Pál azonban óva int a romlott beszédtől. A romlottnak fordított görög szó még azt is jelentheti, hogy rothadt. A csúnya beszédnek, a közönségességnek, a káromkodásnak és pletykálkodásnak ne legyen helye közöttünk. A keresztény szavai mindig építőek és felemelőek legyenek!

Mikor bántott meg utoljára sértő szó? Nézzük végig a korábbi kérdésekre adott válaszainkat! Mennyire fontos új emberként élnünk ahhoz, hogy elérjük azt az egységet, amelyről Pál beszélt (24. vers)?