NINCS TÖBBÉ VÁLASZTÓFAL (Efézus 2:14–15; Galata 6:15)

Jézus vére ledöntötte a választófalat a zsidók és a pogányok között (Ef 2:13). Hogyan és miért történt mindez? Hogyan bizonyítja Krisztus kiontott vére, hogy mindannyian egyformák vagyunk (lásd: Róm 3:20–31; 5:12–18)? Mostantól fogva Krisztus „a mi békességünk" (Ef 2:14). Mit tett Krisztus mint a mi békességünk?

Először is: „lerontotta a közbevetett választófalat" (14. vers). A választófal itt nem csupán a templomban a pogányok udvarát a csak a zsidók számára fenntartott részektől elválasztó falra utal. Vonatkozik még a vallási, társadalmi és politikai különbségekre, amelyek a két csoportot elválasztották egymástól. Mivel Krisztus az egész emberiség bűneiért meghalt, két viszonylatban is békét teremtett: Isten és ember között, valamint ember és ember között. Az első üzenete, hogy Isten minden embert egyformán szeret; a második hangsúlyozza, hogy Krisztusban „nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" (Gal 3:28).

Másodszor: Krisztus eltörölte „az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét" (Ef 2:15). Sokat vitatták, hogy melyik törvényre is gondolt itt az apostol (az erkölcsi vagy a ceremoniális törvényre). Pál mondanivalójának lényege az, hogy Jézus eltörölt mindent, ami elválasztotta a zsidókat a pogányoktól. Most mindenki eggyé vált benne. Krisztus békességet hozott, és ezért jelentette ki Pál: „Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit" (Gal 6:15).

Harmadszor pedig: Krisztus „ama kettőt egy új emberré teremtese Ő magában" (Ef 2:15). Eszerint értelmezhető az evangélium matematikai számítása: 1+1=1. Valóra válik, ami lehetetlen. Nincs többé sem zsidó, sem görög, hanem csak az új teremtés (2Kor 5:17), amelyben az emberek társadalmi helyzetét nem rangjuk, színük, nemük, nemzetiségük vagy törzsük határozza meg, hanem a kereszten meghalt Krisztussal való élő kapcsolatuk. „Jézusnak sikerült új társadalmat, valójában új emberiséget teremtenie…Ez a Krisztusban fennálló új emberi egység a Krisztus vezetése alatt létrejövő igazi egység záloga és előíze" – (John R. W. Stott: The Message of Ephesians [Downers Growe, Ill.: Inter-Varsity Press, 1979.] 93. old.).

Milyen előítélethez ragaszkodunk mégis, ellentétben az új emberiségre vonatkozó, Krisztusban nyert ígérettel?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2005. 4. negyedév

Efézusi levél – az emberi kapcsolatok evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: