AZ EGYHÁZ: KRISZTUS TESTE

Hogyan ecseteli Pál annak a végső győzelemnek a fenségét és dicsőségességét, amit Krisztus Sátán felett aratott? Mit mond az apostol arról a meghitt kapcsolatról, ami Krisztust az egyházhoz fűzi (Ef 1:20–23)?

Pál imádságának negyedik eleme a dicséret és a fohász mesteri összekapcsolása. Dicséri Istent Krisztus feltámadásáért és felmagasztaltatásáért, valamint fohászkodik azért, hogy a hívők megérthessék: Krisztus halál feletti diadala és felmagasztaltatása kétszeres, az egész világegyetemet érintő jelentőséggel bír. Először is, Isten felülemelte Krisztust „minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: és mindeneket vetett az Ő lábai alá" (Ef 1:21–22). Ez jelzi az egész világegyetemnek, hogy a Krisztus és Sátán között dúló kozmikus küzdelemben Krisztus szerezte meg a végső győzelmet, most Ő áll mindenek felett. Ő az, akit mindenki elismer a Mindenség Urának (Fil 2:9–11). Másodszor pedig Isten tette Krisztust „mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Ő teste" (Ef 1:22–23).

Mi következik Ef 1:23 állításából, miszerint az egyház Krisztus teste! Milyen felelősséget jelent ez számunkra (lásd még: 1Kor 12:12–25)?

A test hasonlatával az apostol kihangsúlyozza: elengedhetetlen, hogy az egyház egységben legyen Krisztussal, ill. Krisztusban. Az egyháznak, mint a hívők közösségének létezése Krisztus üdvözítő munkájától függ. Krisztustól ered az egyház megalapítása, és Ő tűzte ki a végső célt is, hogy az új földre jussunk. Krisztus nélkül nincs egyház. A feltámadott Jézus nemcsak a világegyetem, hanem az egyház ura is! Ezért mondja Pál, hogy Krisztus a feje az egyháznak, „mely az Ő teste" (Ef 1:23). Ebből következően Krisztus az egyház hatalmának és küldetésének forrása, székhelye.

Az egyház egysége miatt Isten betöltötte azt annak teljességével, „aki mindeneket betölt mindenekkel" (Ef 1:23). Ebben rejlik a tökéletes biztonság: Krisztus tölti be az egyházat minden áldással és ajándékkal (Ef 4:11–16) azért, hogy teste, az egyház hűséges maradhasson hozzá.

„Nem kell csatlakoznom egyetlen egyházhoz vagy szervezethez sem, hogy szolgálhassam az Urat!"? Mivel bátoríthatjuk és tanácsolhatjuk azt, aki így gondolkodik?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2005. 4. negyedév

Efézusi levél – az emberi kapcsolatok evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: