Dicséret és imádság

E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 1:37; Kolossé 4:5; Efézus 1:15–23; Jakab 2:20, 26; 3:13, 17

„És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé" (Ef 1:22).

DICSÉRET ÉS IMÁDSÁG. Pál igen sok küzdelmet, megpróbáltatást és szomorúságot élt át, de élete végéig imádságos lelkületű ember maradt, aki mindenért hálát adott Istennek. Miután az előző versekben újból számba vette Isten nagyszerű tetteit, amelyeket Krisztusban vitt végbe értünk, hálát adott az efézusi gyülekezet hitéért. Nem csak a hitükről hallott, hanem „minden szentekhez való" szeretetükről is (Ef 1:15). Hozzáfűzte még, hogy nem felejt el imádkozni értük.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak azokért kell imádkoznunk, akik bajokkal küzdenek. Itt viszont Pál azokért fohászkodik Istenhez, akik nyilvánvalóan igen jól vannak. Ebből az a tanulság, hogy semmit ne vegyünk könnyelműen. Mindenkiért fontos imádkozni, függetlenül attól, hogy szilárdan állnak-e hitükben, vagy már-már fogytán az erejük.

Pál közbenjárói imádsága révén jobban bepillanthatunk abba, hogy mit is tett értünk Isten Krisztusban, és milyen nagyszerű reménységünk lehet emiatt.

A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Milyen volt az efézusi gyülekezet lelkiállapota? Hogyan viszonyul egymáshoz a szeretet és a hit a keresztények között? Hogyan ismerhetjük meg igazán Istent? Milyennek mutatja be az Úr hatalmát Pál?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: