E HETI TANULMÁNYUNK: 1Korinthus 2:7; Róma 8:15–16; Efézus 1:3–14; 1Péter 1:20; Jelenések 13:8

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint" (Ef 1:7).

Hála és könyörgés. A görög eredetiben Ef 1:3–14 egyetlen hosszú mondat, amelyben az apostol a keresztény teológia fő gondolatait említi meg; többek között azt is, hogy a Szentháromság is részt vett az egyház, azaz Isten földi családja megalapításában. Az Atya Isten „magának kiválasztott minket Őbenne [Krisztusban] a világ teremtetése előtt" (4. vers). Jézusban „van a mi váltságunk az Ő vére által" (7. vers). A Szentlélek pedig biztonságot ad, gondoskodik arról, hogy elnyerhessük hervadhatatlan örökségünket (13–14. vers).

Pál kifejtette, hogy Isten ugyan cselekszik az emberiség történelmének és idejének keretein belül, de „a mennyekben" lakozik. Ez a kifejezés öt alkalommal fordul elő az efézusi levélben azzal kapcsolatban, hogy honnan jön az áldás (3. vers), hol tartózkodik a feltámadott Krisztus (20. vers), hol leszünk majd mi is (2:6), hol nyilatkoztatja ki Isten szándékait az egyháznak (3:10) és honnan származnak a sötétség erői, amelyekkel tusakodnunk kell (6:12).

A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Mit jelent az eleve elrendelés a bibliai nyelvhasználatban? Az efézusi levél szerint mit tett értünk Isten Krisztusban? Mit ért Pál azon, hogy Isten gyermekeivé fogad minket? Hogyan váltotta meg Krisztus az embert?