A másokért végzett jó tettek közül a legnagyobb, ha Jézus Krisztus ismeretére vezetünk valakit, hiszen abban van az örök élet, ha az ember elfogadja Jézust, aki a kereszten életét adta minden bűnösért. Ha pedig elhisszük, hogy minden keresztény feladata Krisztus áldozatának jó hírét tudatni a világgal, akkor nem az a kérdés: kell-e bizonyságot tennünk – inkább, hogyan tegyük? Ezen a téren is tanulhatunk Jézus példájából! „Csak Krisztus módszerével lehet igazán az emberekhez" közel kerülni. „A Megváltó az emberek közé vegyült, javukat akarta. Együttérzést tanúsított irántuk, megnyerte bizalmukat, azután így szólt hozzájuk: ťKövessetek engem!Ť" (Ellen G. White: A nagy orvos lábnyomán, 91. old.).

Gondolkozzunk az előbbi idézeten, majd az evangéliumokban keressünk példákat Jézusnak ezekre a tetteire (Lk 19:2–7; Mk 2:15–17; Mt 12:9–14)! Hogyan szolgálhatunk mi is jézusi lelkülettel?

Krisztus lélekmentő módszere azonban megkövetel valamit, amit még azok sem mindig szívesen tesznek meg, akik kereszténynek mondják magukat: önmagunk átadását. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy elegendő, ha a misszió javára egy kis pénzt dobunk a kosárba, vagy néhány evangelizációs szórólapot kiosztunk. Ennek is megvan a szerepe, mégsem ugyanaz, mint az emberekkel kapcsolatot teremteni, időt tölteni velük, és szolgálni nekik aszerint, amire éppen szükségük van. Ehhez önmagunkat kell adnunk önzetlen szolgálatban, ami nem mindig könnyű, mert azt jelenti, hogy magunkat megtagadva készségesen szolgálunk az Úrnak. Csak úgy lehetséges mindent megtenni az Úrért, ha naponként neki szenteljük magunkat, és felvesszük keresztjét. Ez a keresztényi szolgálat lényege, ami minden érvnél, bibliatanulmánynál és próféciai táblázatnál inkább kitárja az emberek szívét üzenetünk előtt.

Gondoljunk valakire a környezetünkben, aki még nem hallotta az evangélium üzenetét! Hogyan alkalmazhatjuk Krisztus módszerét ilyen esetben? Vállalnánk-e személyes áldozatot is ezért?