„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel" (1Tim 6:6).

1Tim 6:6-ban a megelégedésnek fordított szó önállóságot jelent, amikor az ember el tudja látni magát. Pál korában sok filozófus nagyra értékelte ezt az állapotot. Az apostol is erénynek tartja a megelégedettséget, de itt arra utal, hogy Jézus követője számára a megelégedettség forrása ne önmaga, hanem más legyen.

Tanulmányozzuk a megelégedettségre utaló szövegeket (Fil 4:11–13; Zsid 13:5)! Hogyan válhat megelégedetté a keresztény ember még a legnehezebb körülmények között is? Tapasztaltunk már hasonlót ahhoz, amit Pál említ? Mit tanulhattunk ezekből a tapasztalatokból? Mondjunk néhány példát!

Elégedettségünk alapja Krisztusba vetett hitünk. Ő erősít meg, Ő a kősziklánk, rajta kívül minden más futóhomoknak bizonyul. Ő a biztonságunk, amikor minden más bizonytalan. Jézus Krisztus nélkül nincs valódi megelégedés.

„Pál Timótheusnak írt levelében azt kéri fiatal munkatársától: oszlassa el a jómódúakat gyakran rabul ejtő tévedést, miszerint gazdagságuk miatt felsőbbrendűek volnának a szegényeknél, vagy mert vagyonra tettek szert, bölcsebbek és értelmesebbek lennének a többi embernél, más szóval mintha az anyagi javak istenfélelmüket bizonyítanák. Ez óriási tévedés. Milyen kevesen hallgatnak arra az üzenetre, aminek a közvetítését Pál Timótheusra bízta!

Sokan legyezgetik hiúságukat azzal, hogy amikor anyagi javak megszerzésére törekednek, valójában kegyességüket bizonyítják! Pál kijelenti: „nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel". A gazdagok annak szentelik egész életüket, hogy még nagyobb vagyont szerezzenek, pedig ahogy nem hoztak semmit a világba, magukkal sem vihetnek semmit. Ha meghalnak, úgyis hátra kell hagyniuk mindazt, aminek megszerzése oly sok fáradságba került. Kockára tették mindenüket, örök sorsukat is a vagyonszerzésért, végül azonban mindkét világot elveszítik" (Ellen G. White: Testimonies for the Church, 1. köt. 541. old.). A bolond gazdag: Lk 12:13–21 Nikodémus: Jn 3:1–2; 19:38–40