„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2:5).

Jn 14:12–14 verseiben Jézus azt tanácsolja, hogy az Ő nevében kérjünk, vagyis kéréseinket az Atyához Jézus nevében mondjuk el. Mit jelenthet ez valójában? Imáinkban általában az Atyát szólítjuk meg, befejezésül pedig ezt mondjuk: „Jézus nevében kértük". Mire utalnak ezek a szavak?

Mit árulnak el az alábbi igék arról, hogy mit is jelent Jézus nevében imádkozni az Atyához (Ésa 53:12; 1Tim 2:5; Zsid 8:6; 12:24; Róm 8:34)?

_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Jézus nevében elmondott imánkkal kijelentjük önmagunk és mások, sőt az egész világegyetem előtt (lásd: 1Kor 4:9), hogy elismerjük Jézus Krisztus tekintélyét, hatalmát életünkben. Amikor az Ő nevében imádkozunk, kifejezzük, hogy elfogadjuk Jézust személyes Megváltónknak és Üdvözítőnknek, aki meghalt bűneinkért, és aki által fordulhatunk az Atyához. Jézus nevében imádkozva igényelhetjük Isten ígéreteit, amelyek benne és általa rendelkezésre állnak. Jézus nevében elmondott imáinkkal nyíltan kifejezzük az Úrba vetett hitünket, aki áthidalta, sőt megszüntette a menny és föld között tátongó szakadékot. Általa mi, bűnösök megbékülhetünk Mennyei Atyánkkal. „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét" (2Kor 5:18–19).

Jézus nevében imádkozva elismerjük Őt, és azt, amit értünk tett. Imánk milyen kötelezettséget ró ránk azzal kapcsolatban, hogyan élünk, szólunk és bánunk az emberekkel?