Pál apostol figyelmeztette a rómaiakat: „mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják" (Róm 1:18). Az Isten Igéje és akarata elleni lázadásnak következményei vannak. „Mert a bűn zsoldja halál" (Róm 6:23).

Olvassuk el Róm 3:9–26 verseit! Milyen fontos igazságot hangsúlyoz Pál ebben a szakaszban? (Aki még nem olvasta Pálnak a Rómabeliekhez írt levelét, annak érdemes az első fejezet első versénél kezdeni az olvasást, mert így végig követhető az érvelés.)

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Hajlamosak vagyunk önmagunkat másokkal összehasonlítva saját személyünket jobb színben feltüntetni. Másokra mutogatunk, akik bűnösebbek, mint mi. Közben elfelejtjük, hogy mi magunk is kárhozatra méltók vagyunk. Ez az önigazolás is bukott állapotunk bizonyítéka. Pál apostol nem hagy helyet a mentségeknek. Mindenki vétkezett, és szűkölködik Isten dicsősége nélkül. Mindannyian bűnösként állunk a szent Isten előtt. Ezt nem nehéz belátni. Csak annyit kell tennünk, hogy körülnézünk a világban, és máris látjuk bűneink temérdek bizonyítékát.

Milyen bizonyítékait találhatjuk az ember életében a bűn jelenlétének? Milyen messze keressük ezeket?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Nem kérdés, hogy a bűn és következményei mindenütt ott vannak körülöttünk és bennünk. Nem kell ujjal mutogatnunk másokra, a bűn minden bizonyítékát megtalálhatjuk, ha magunkra tekintünk. Pál is erre utal a Rómabeliekhez írt levelében. Minden száj elnémul Isten előtt, beleértve a miénket is!

Találunk-e valamit saját magunkban, amit ajánlólevélként mutathatnánk fel Istennek? Van-e az önvizsgálatnál jobb eszköz arra, hogy felismerjük: nem reménykedhetünk másban, csak az irgalommal teljes és megbocsátó Isten kegyelmében?