Két (egyébként egymással nem szövetkező) csoportot egységbe hozott a Jézus ellen szőtt tervük. A farizeusok a judaizmus törvényeinek szigorú megtartói voltak, nem csak a Mózesnek adott isteni törvényeket követték hűen, hanem azt a számtalan szabályt is, amelyeket az írástudók tettek még hozzá az évszázadok során. A Heródes-pártiak azonban inkább politikai, mint vallási kérdésekkel foglalkoztak. Júdeában a Róma bábjaként kormányzó királyi családot támogatták.
„Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak" (Mt 12:37). Ebben az esetben ezek az emberek saját szavaikkal kárhoztatták önmagukat, hiszen elismerték, hogy Jézus igaz, és Istennek útját tanítja. Kétségtelen, hogy ezek az emberek – hacsak később meg nem tértek – az utolsó ítélet során visszahallják saját szavaikat.
Mihez folyamodtak ezek a férfiak, mielőtt Jézusnak szegezték kérdésüket? Ki próbálkozott hasonló módszerrel már korábban (lásd: Jn 3:1–2)?
_______________________________________________________________
Keressük ki a következő igéket! Miről szólnak? Miért, milyen összefüggésben említi a Biblia ezt a témát (Zsolt 5:10; 12:3–4; Péld 20:19; 26:28, 28:23; 29:5)?
______________________________________________________________________________________________________________________________
A „hízelgés" görög megfelelője abból a szóból ered, ami azt jelenti: sima, síkos, csúszós. Milyen jól érzékelteti ez a kifejezés az ilyen beszédet! Valóban, a hízelgő szavakkal az ember áthatolhat a másik védelmi vonalán, mert így a másik ember jellemének leggyengébb pontjára, énjére, öntudatára hat. Lehet, hogy a hízelgés másoknál beválik, ám semmire nem jutottak, akik Krisztusnál próbálkoztak ezzel a szégyenletes módszerrel.
Óvakodjunk, nehogy hízelgéssel próbáljunk másokat saját céljaink elérése rávenni, de attól is, hogy minket csapjanak így be. Miért nem hatott Jézusra a hízelgés módszere? Kétség kívül jól esik, ha dicsérnek minket, mégis hogyan védekezhetünk a hízelgés ellen?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!