Ez Jézus egyik legerőteljesebb példázata. Annyira közvetlen, üzenete olyan félelmet keltő, hogy minden bizonnyal a hatása alá került egész hallgatósága. Jézus itt világosan megjövendölte saját halálát, és azt, hogy Isten elveti a hűtlenné vált Izraelt, mint kiválasztott népét. A kiszáradt fügefával tanítványainak már adott egy példát a néppel kapcsolatosan, a gonosz szőlőművesek példázatában pedig szintén ezt a gondolatot akarta kihangsúlyozni.

Hallgatói bizonyára jól ismerték azt az ószövetségi szakaszt, amelyre Jézus a gonosz szőlőművesek példázatát építette. Mire utalt Jézus (lásd: Ésa 5:1–7)?

Jézus sok példázatára jellemző, hogy a fő mondanivalón kívül a részleteket már nem lehet beazonosítani. Ebben a példázatban azonban világosan felismerhetünk minden szereplőt és tárgyat.

Írjuk le Ésa 5:1–7 versei alapján, mit jelképeznek Mk 12:1–11-ben az alábbiak:

A szőlőskert: ___________________________________________________

A szőlőskert tulajdonosa, a gazda: __________________________________

A szőlőművesek (munkások, a bérlők): ______________________________

A gyümölcs begyűjtésére elküldött szolgák: __________________________

A gazda fia: _____________________________________________________

A sövény, vagy gyepű (utalás: mit adott Isten Izraelnek,

ami elkülönítette a többi néptől?): ________________________________

A torony (utalás: mi volt Izrael legfontosabb építménye?): ______________

Hogyan hatott Jézus példázata a vallási vezetőkre? Miért nem tartóztatták le azonnal? Mk 12:12.

Valóban keményen szólt a Mester, de az Ő ideje és Izraelé is a végéhez közeledett. Remélte, hogy ez a szigorú figyelmeztetést tartalmazó példázat talán arra készteti néhány hallgatóját, hogy megváltoztassa életét.

Tegyük fel, valaki bejönne a gyülekezetbe, és hasonló üzenetet mondana el, mint amit Jézus mondott Izraelnek! Hogyan fogadnánk, és miért?