Olvassuk el a mára kijelölt szakaszt, majd nézzük meg közelebbről a 35. verset! Miért érezték a tanítványok ésszerűnek a kérésüket, miután Jézus sok csodáját látták? Előfordulhat-e velünk is, hogy mi is észszerűnek tűnő kérésekkel fordulunk Istenhez, de nem azt a választ kapjuk, amit szeretnénk (lásd még: Mt 17:20, Lk 1:37 verseit)?

Emberek vagyunk, így szűk a látószögünk: csak a saját szempontunkból nézzük a világot. A bukott emberre jellemző módon, bármilyen világosságot és igazságot kapunk, bármit tanulunk, továbbra is csak a saját felfogóképességünk határain belül értelmezünk és szűrünk meg mindent, szűk, korlátozott világnézetünk alapján. Ezért kérünk gyakran olyasmit, amiről azt hisszük, hogy a javunkra válna, pedig hosszú távon nem így lenne. Rendíthetetlenül meg vagyunk győződve arról, hogy jó amit kérünk, és Istennek azonnal teljesítenie kellene azt.

Hogyan bizonyítja Jakab és János kérése, hogy fogalmuk sem volt arról, mit kérnek?

Hogyan leplezi le tudatlanságukat Krisztus válasza (Mk 10:42–45)?

A tanítványokról ismét kiderült, hogy vakon mennek el a fontosabb lelki kérdések mellett, pedig már hosszú ideje Jézussal voltak. Krisztusnak a 42–45. versekben feljegyzett szavai gyökeresen más képet mutatnak a vezetéssel, a hatalommal és a sikerrel kapcsolatban. Remek példa ez arra, hogy mennyire elferdült még a mi világképünk is. A tanítványokhoz hasonlóan velünk is előfordulhat, hogy olyan dolgokért imádkozunk, amelyeket jónak és szükségesnek vélünk, pedig Jakabhoz és Jánoshoz hasonlóan mi sem tudjuk, mit is kérünk.

Előfordul velünk is, hogy olyan dolgokért imádkozunk, amelyekre még nem kaptunk választ? Mi tartozik ebbe a körbe, és el tudjuk-e fogadni hittel, még ha nem is értjük, hogy jó okkal nem kapjuk meg, amit kérünk?