Péter szeretett volna fennmaradni a hegyen Jézussal, Illéssel és Mózessel (Mk 9:5). Javasolta, hogy építsenek három hajlékot, egyet a Mesternek, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. Milyen szép is lett volna, ha Jézus velük maradhat egy ideig a dicsőség fényében! De az Urat hívta küldetése, ezért a hegytetőről, a béke, a bátorítás és a mennyei közösség légköréből vissza kellett térnie a völgybe, a nehezen kezelhető, izzadságszagú, nehéz felfogású, de nagy szükséget látó emberekhez, ahol a munkája volt; a menny dicsőségéből a bukott világ fájdalmai közé, a magasságokból az emberi züllés mélységéig, Mózes és Illés társaságából egy kétségbeesett emberhez, akinek gonosz lélektől gyötört, néma fia habzó szájjal fetreng a földön. Jézusnak ott kellett hagynia a mennyei fényt, hogy lemenjen a csúfos kudarcot vallott tanítványaihoz.

Olvassuk el Mk 9:14–32 verseit! A tanítványok már korábban is elindultak Jézus nélkül, és ki tudták űzni a gonosz lelkeket (lásd: Mk 6:12–13), de ebben az esetben nem. A fent említett igeszakasz szerint mi lehetett a kudarc oka?

A tanítványok többször látták, amint Jézus ördögöket űzött és betegeket gyógyított, és ők is tudtak ilyen csodákat tenni, amikor Jézus parancsára kettesével elindultak. A megszokás hatására azonban könnyelműbbek lettek. Hétköznapivá vált az, amiről korábban azt érezték, hogy csak Isten hatalma által véghezvihető csoda.

„Hitetlenségük, mely kizárta őket a Krisztussal való mélyebb közösségből, valamint felületességük, mellyel a rájuk bízott szent munkát tekintették, okozta vereségüket a sötétség erőivel vívott küzdelemben… Ahhoz, hogy sikerrel vegyenek föl egy ilyen harcot, más lelkülettel kellett munkához látniuk. Hitüket meg kellett erősíteniük hő imával, böjttel, szívbéli megalázkodással. Meg kellett üresíteniük önmagukat énjüktől, be kellett telniük Isten Lelkével és erejével. Komolyság, hit általi könyörgés Istenhez: kizárólag ez biztosíthatja a Szentlélek segítségét a fejedelemségek és hatalmasságok, e világ sötétségének bírói és a világban lakozó gonosz lelkek elleni harchoz" (Ellen G. White: Jézus élete, 363–364. old.).

Milyen területen érezted már, hogy lelki életed kudarcot vallott? Minek tulajdonítod a kudarcot? Lelki életed mely területein kell változtatnod? Milyen elvekre figyeltél fel a mai tanulmányból, a szövegekből, amelyek segíthetnek a változtatásban?