Olvassuk el figyelmesen, imádkozva Mk 7:1–23 verseit! Hogyan összegezhetnénk egy mondatban a fenti szakasz alapvető üzenetét?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
Melyik igét választhatnánk ki e szakaszból, amely leginkább tükrözi Jézus mondandójának lényegét? Miért éppen ezt a szakaszt választottad?
Akik nem hisznek Istenben, állítják, hogy a vallás nem más, mint ember alkotta tanrendszer, amelynek az a szerepe, hogy egy bizonyos csoport uralmát biztosítsa a többiek fölött. Nem furcsa, hogy Jézusnak is éppen ezzel kellett megbirkóznia?! Ezeket a szertartásokat pontosan arra használták fel a papok, hogy megszilárdítsák hatalmukat a többiek felett.
Mózes harmadik könyvében Isten határozott utasításokat adott a tisztátalansággal kapcsolatban, de az évszázadok során a nép vallási vezetői ehhez sok más szabályt is hozzáfűztek azért, hogy az átlagemberek közül mind többet kizárjanak a templomi szolgálatokból: a betegeket, a csonkákat, a gyengéket, a leprásokat és mindazokat, akik nem feleltek meg a rituális tisztaság szabályainak, és így a szolgálatok és az azzal együtt járó hatalom lépésről lépésre egy szűk, kiválasztott csoport kezébe került.
Valóban elgondolkodtató, hogy Jézusnak olyan sok időt kellett szócsatákkal tölteni, de nem a pogányokkal, a kétkedőkkel vagy az istentagadókkal, hanem éppen a mélyen vallásos emberekkel, akik azt hitték magukról, hogy a hitet védelmezik. Az is rémítő, hogy miközben ezek az emberek Isten parancsolatait akarták buzgón védeni, valójában olyan hagyományokat és törvényeket alkottak, amelyek éppen Isten törvényei ellen hatottak (lásd: Mk 7:1–11).
Az a legtisztább indíték, ha Isten iránti szeretetből akarunk megtenni valamit, de ugyanez lehet a legveszélyesebb is. Miért? Miért kell nagyon óvatosan mérlegelniük, mit tesznek Istenért, akik hiszik, hogy Isten szolgálatában cselekszenek?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!