A Jézus személyéről és csodáiról szóló hírek mindenfelé elterjedtek Galileában, így bizonyára Názáret lakói is hallottak tetteiről. Abban az időben Názáret csak egy falu volt, talán 500–600 lakossal, és ha egy közülük való ennyire híres lett, biztosan sokat beszéltek róla. Lukács feljegyzi, amit Jézus egy tanításában mondott: „És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat" (Lk 4:23).
Olvassuk el figyelmesen Mk 6:3 versét! Mit mondtak Jézusról az emberek? Miért fogadták így? Volt-e okuk bizonyos szempontból a kételkedésre?
Miért haragudtak meg rá annyira az emberek (Lk 4:16–30)?
Az ausztrálok egy szemléletes képpel utalnak az olyan magatartásformára, ami Jézus szülőfalujában is jellemezte az embereket. Azt mondják, hogy túl magas a mák. Ha a mákföldön egy szál növény magasabbra nő a többinél, az emberek levágják. Nem akarják, hogy valaki jobban nézzen ki, vagy jobban érezze magát a többieknél. Hasonló gondolatot találhatunk Skandináviában is a Jante-törvény kifejezés hátterében, amellyel a vezetőség minden tagjának lényegében azt mondják az emberek: Ne gondold, hogy különleges volnál! Nem vagy különb nálunk. Mi adtuk neked ezt a tisztet, és mi is vehetjük el.
Milyen szempontból ismerhetjük félre Istent? Miért olyan könnyű nekünk, bűnösöknek ebbe a hibába esnünk? Mit tanulhatunk ezekből a hibákból?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!