C. S. Lewis egy alkalommal arról írt, mennyire próbára tette Istenbe vetett hitét felesége halála. „Az ember nem tudja, mennyire hisz igazából, amíg az igazság vagy hamisság élet-halál kérdéssé nem válik számára. Könnyű mondani, hogy hiszem, a zsinór elég erős és ép, amikor csak egy dobozt kell átkötni vele. De képzeljük el, hogy egy szakadék fölött kell ugyanezen a zsinóron függeszkedni! Nem ellenőrizné az ember először nagyon alaposan, hogy valóban rábízhatja-e magát?" (C. S. Lewis: A Grief Observed [Harper, San Francisco, 1996.], 22–23. old.)

Lewis szavait szem előtt tartva olvassuk el Mk 4:35–41 verseit! Hogyan mutatkozott meg ugyanez az alapelv itt a tanítványok magatartásában? Jézus vajon miért így válaszolt nekik?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Hogyan domborodik ki ebben a jelenetben Jézusnak mind az emberi, mind az isteni természete?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

A 38. versben a tanítványoknak azt a kérdését olvashatjuk, amit kétségtelenül keresztények milliói kérdeztek már válság idején. Természetesen hit által tudjuk a választ. Természetesen törődik velünk Isten. Éppen az volt Jézus kereszthalálának a célja, hogy megmentsen, és ne kelljen elvesznünk (Jn 3:16; 10:10; 2Pt 3:9). Ugyanakkor, ki ne találta volna már magát hasonló helyzetben, amikor mintha a csónakunk megtelne vízzel, már-már elsülylyed, mi pedig felkiáltunk: „Istenem, hát nem törődsz velem?"

Mikor érezted magad utoljára olyan helyzetben, mint a tanítványok? Mi történt? Rád is mondhatta volna Jézus: „Hogy van az, hogy nincsen hited?" Milyen tanulságot vonhatunk le, ami segítségünkre lesz a következő hasonló esetben?