Már igen korán Márk írásának tekintették ezt az evangéliumot, noha nem találunk utalást az író nevére. Márk nem volt a korai egyház kiemelkedő egyénisége, így nem valószínű, hogy őt tartották volna az evangélium szerzőjének, ha valóban nem ő lett volna az. Isten még a legszerényebb, legismeretlenebb embert is fontos helyre tudja emelni – ez is az Úr hatalmát bizonyítja (lásd: 1Móz 40, 41. fejezet).

Márk nem a legjobban kezdte szolgálatát. Először alkalmatlannak bizonyult fontos elhívatás betöltésére.

Olvasd el ApCsel 15:36–40 verseit! Miért utasította el Pál apostol olyan határozottan, hogy Márk velük menjen?

„Ekkor történt, hogy Márkon erőt vett a félelem és a csüggedés; egyelőre megingott ama szándékában, hogy magát teljes szívvel az Úr munkájára szentelje. Nem szokott a nehézségekhez, az utazás veszélyei és nélkülözései elcsüggesztették. Kedvező körülmények között eredményesen dolgozott, most azonban az ellenállás és a veszély közepette, amely oly gyakran környékezte az úttörőket, a kereszt jó katonájaként nem tudta elviselni a nehézségeket. Meg kellett még tanulnia, hogy bátor szívvel nézzen szembe a veszéllyel, az üldözéssel és a nyomorúsággal. Miközben az apostolok továbbmentek és még nagyobb nehézségek mutatkoztak, Márk félt, és nem volt bátorsága velük tartani, inkább visszatért Jeruzsálembe" (Az apostolok története, 113. old.).

Miért változott meg később Pál véleménye Márkról? 2Tim 4:11; Filem 24.

Gyökeresen megváltozott Pál véleménye Márkkal kapcsolatban. Vajon Pál csak nagyobb türelemmel kezelte azt, aki korábban cserbenhagyta, vagy valószínűbb, hogy Márk jelleme változott meg, ezért bízott meg benne az apostol később?

Ha saját életedre gondolsz, amikor elrontottál valamit, amit később helyre tudtál hozni, hogyan értékelted az új lehetőséget? Hogyan tükrözi ez kicsiben az isteni kegyelem és megbocsátás nagyszerű alapelveit? Jó azon is gondolkozni, hogy mi kinek tudunk megbocsátani.