SZOMBAT DÉLUTÁN
e HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 25:8; Ézsaiás 53:4-12;
1Timóteus 2:5-6; Zsidók 8:1-6; 9:14; 10:4
„És ezért új szövetség közbenjárója ő, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét” (Zsid 9:15, ÚRK).
Egy borús éjjelen nem világított a hold sem, az égbolt fekete volt, mint a kifolyt tinta. Frank a város kihalt utcáin sétált a homályban. Egyszer csak lépéseket hallott maga mögött, valaki követte. Majd a másik ember utolérte és megszólította: „Ön lenne Frank, a nyomdász?”
„Igen, én vagyok. Mégis honnan tudja?”
„Nem ismerem önt – felelte az idegen –, de a bátyját igen. A testtartása, a járása, az alakja annyira emlékeztet rá még a sötétben is. Ezért gondoltam, hogy a testvére lehet. Beszélt nekem magáról.”
Komoly igazságra mutat rá ez a történet az izraelita szentélyszolgálattal kapcsolatban, ami az igazi árnyéka, képe volt, ahogy a Biblia mondja. Még az árnyékok és a képek is elegendők voltak ahhoz, hogy világosan előrevetítsék azt, amit jelképeztek: Krisztus halálát, majd pedig a mennyei szentélyben végzett főpapi szolgálatát.
HETI ÁTTEKINTÉS: Miért akarta Isten, hogy az izraeliták szentélyt építsenek? Milyen tanítást közvetített a szentély arról, hogy Krisztus a Helyettesünk? Mit tesz Jézus képviselőnkként a mennyben?
Letöltés |