SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:28-29; 2:7, 18-25; 3:15;

Zsoltár 100:3; Apostolok cselekedetei 17:26

„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra… Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt; férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1Móz 1:26-27).

Az emberiség megteremtésének bibliai beszámolója reménységről, boldogságról és tökéletességről szól. Isten a teremtés minden napja végén kijelentette, hogy „jó”. Akkor természetesen nem voltak még tájfunok, földrengések, éhínségek és betegségek.

Mi történt tehát?

A teremtés hatodik napja azzal zárult, hogy Isten kijelentette: „igen jó”, hiszen aznap a saját képére teremtette meg az embereket. Mózes első könyvének beszámolója szerint ilyet addig még nem tett. Új teremtményei minden tekintetben tökéletesek voltak, amilyeneknek lenniük kellett, hiszen Isten a saját képére alkotta meg őket. Szükségképpen nem lehettek köztük gyilkosok, tolvajok, hazugok, csalók és hasonló hitvány emberek. Mi történt?

Az e heti tanulmányunk a teremtéssel foglalkozik – mit alkotott meg Isten kezdetben, majd pedig mi lett a tökéletes teremtett világgal. Végül érintjük a negyedév témáját: Mit tesz Isten azért, hogy a dolgok ismét helyreálljanak?

HETI ÁTTEKINTÉS: Mit tanít a Biblia a kezdetekről? Milyen kapcsolatot tervezett Isten az emberiséggel? Mi volt a célja a jó és a gonosz tudásának fájával? Közvetlenül a bűneset után milyen reményt adott az Úr Ádámnak és Évának?