Ézsaiás próféta könyve 59. fejezete megdöbbentő képet fest a bűn problémájáról. Szerencsénkre a Biblia emellett a megváltás reménységét is feltárja. Kezdésnek az az első kérdés, hogy hányan követtek már el bűnt közülünk? A Biblia egyhangú állítása: mindannyian. Így az üdvösségnek nem a bűntelenségen, hanem a megbocsátáson kell alapulnia (Jer 31:34)! Pál egyetért ezzel. Mindannyian követtünk el bűnt (Róm 3:9-20, 23), így ezen az alapon nem különböztethetünk meg senkit sem (Róm 3:22). Csak akkor nyilváníthatja igaznak az ítélet a megigazultakat, ha hittel elfogadják Isten igazságának ajándékát, Krisztus áldozata által.

Olvassuk el Róm 3:21-24 szakaszát! Mit mondanak ezek a versek az üdvösségről? Milyen reményt kínálnak az ítéletre nézve?

A legtöbben azt gondolják, hogy az ítéletben ez a kérdés: ki követett el bűnt? Csakhogy nem ezt a kérdést kell feltennünk, hiszen mindenki vétkezett. Ezért inkább a következőt kérdezzük: ki nyer bűnbocsánatot? Isten igaz módon jár el, amikor „igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz” (Róm 3:26, RÚF). Az ítélet során az a döntő kérdés, hogy ki kapott és kap továbbra is bűnbocsánatot a Jézusba vetett hit által? Valóban a tetteink alapján lesz az ítélet, de nem abban az értelemben, hogy a saját cselekedeteink mentenének meg minket. Ha így lenne, akkor hiábavaló volna a hit (Róm 4:14). A tetteink inkább azt mutatják meg, hogy valóban üdvösségre jutottunk-e (Jak 2:18).

Miért nem vagyunk képesek megváltani önmagunkat a tetteinkkel sem most, sem az ítélet során (lásd Róm 3:20, 23)?

Túl késő van már ahhoz, hogy a jó cselekedetek, avagy a törvény betartása megválthatna bárkit is. A bűnös világban nem az a törvény szerepe, hogy üdvözítsen, hanem a bűnre kell rámutatnia. „…a szeretet által munkálkodó hit” (Gal 5:6) mutatja meg, hogy az embernek van-e élő hite Jézusban (lásd még Jak 2:26). Ezzel a szeretettel pedig Isten Lelke tölti el a szívünket (Róm 5:5). A cselekedetek az üdvözítő hit külső, emberi megnyilvánulásai. Ennek értelmében a valódi keresztényi élet során azzal fejezzük ki a hitünket, ha naponként az Úrnak szenteljünk magunkat, és ez a törvény iránti engedelmességben mutatkozik meg. Isten az ítéletben a hit bizonyítékaként használja fel a tetteket, mert más nem képes úgy olvasni a hit gondolataiban, mint Ő. A megtértek esetében viszont az ítéletnél csak a megtérés utáni cselekedetek jönnek számításba, amikor Krisztus és a Szentlélek jelenléte tölti be az életüket. A Bárány vére addigra már elmosta a megtérés előtti életük bűneit (lásd Róma 6. fejezet).