Ézs 52:13 versében Isten felmagasztalja a Szolgáját, de a következő vers figyelmeztetés nélkül annyira eltorzultnak írja le a megjelenését, hogy fel sem lehet ismerni, mert ábrázata „nem emberi volt”. Az Újszövetség megnevezi a Jézus ábrázatát elcsúfító tényezőket: az ostorozás, a töviskorona, a keresztre feszítés, de mindenekfelett az, hogy magára vette az emberiség bűneit. Isten sosem akarta, hogy a bűn természetes legyen az emberek számára, amikor pedig az „ember Fia” magára vette, embertelennek tűnt a helyzete.

Vessük ezt össze Jób történetével, aki a nagy gazdagsággal, tisztelettel és hatalommal övezett helyzetéből hirtelen alázuhant, és nyomorúságában a hamuban ülve a földön, egy cserépdarabbal vakarta fájdalmas fekélyeit (Jób könyve 1–2. fejezetek)! A hihetetlen változás miatt először fel sem ismerték a barátai (Jób 2:12). A következő a kérdés: miért szenvedett Jób? Miért kell Isten Messiásának szenvednie? Egyikük sem érdemli ezt. Mindketten ártatlanok. Miért van tehát szenvedés?

Olvassuk át a mai napi bibliaverseket, és írjuk ki azokat a helyeket, ahol megjelenik az a motívum, amely szerint az ártatlanok a bűnösök helyett szenvednek! Milyen lényeges üzenet rejlik itt a számunkra?

Figyeljük meg Ézs 53:1 versében a kérdéseket! Azt hangsúlyozzák, milyen nehéz hinni a hihetetlenben (vö. Jn 12:37-41), és arra késztetnek, hogy várjuk ki nyugodtan a történet hátralevő részét. A kérdések viszont felszólítást is tartalmaznak. Ebben a szövegkörnyezetben a két kérdés közötti párhuzam arra enged következtetni, hogy aki hisz a beszámolónak, meglátja majd az Úr üdvözítő karját/hatalmát (vö. Ézs 52:10). Szeretnénk tapasztalni Isten megmentő hatalmát? Akkor higgyünk a beszámolónak!

Figyeljük meg jól Ézs 53:6 versét! Mi ennek a résznek az üzenete? Személy szerint nekünk mit üzen ez a vers, ami reményt ad a múltbeli bűneink és kudarcaink ellenére is?