Hogyan hatott a rabsaké ravasz beszéde Ezékiásra és a tisztségviselőire (2Kir 18:37–19:4; Ézs 36:21–37:4)?
Ezékiást egészen felzaklatta az üzenet, és kétségbeesésében gyászolni kezdett. Istenhez fordult, alázatosan kérte Ézsaiás közbenjárását, a prófétáét, akiknek a tanácsát az apja figyelmen kívül hagyta.
Hogyan bátorította Isten Ezékiást (Ézs 37:5-7)?
Az üzenet rövid volt, de megtette a hatását. Isten a népe oldalán állt. Ézsaiás előre megmondta, hogy Szennahérib olyan hírt fog kapni, ami eltereli majd a figyelmét a Júda elleni támadásról. Ez azonnal be is teljesedett.
Szennahérib terve átmenetileg meghiúsult, mégsem szándékozott sokáig felhagyni vele, ezért a következő megfélemlítő üzenetet küldte Ezékiásnak: „Meg ne csaljon Istened, akiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az asszíriai király kezébe!... Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei…” (Ézs 37:10, 12; lásd még 2Krón 32:17)?
Ezékiás ekkor egyből a templomba ment, és az üzenetet letette a seregek Ura elé, „aki a kérubokon” trónol (Ézs 37:14-16, RÚF).
Ezékiás imája szerint mi forgott kockán Jeruzsálem válsága idején (Ézs 37:15-20)?
Szennahérib célzatosan Ezékiás legerősebb védelmét támadta meg: az Istenbe vetett hitét. Ám ahelyett, hogy a király a nyomás alatt megtört volna, Istenhez fordult, és kérte, mutassa meg magát, „hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr” (Ézs 37:20, RÚF).
Imádkozva olvassuk el Ezékiás imáját (Ézs 37:15-20)! Istennek mely vonásaira összpontosított a király? Milyen elvet találunk ebben az imában, ami bátorságot és erőt adhat nekünk, hogy hűségesek maradhassunk a saját válságaink idején?
Letöltés |