SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 36–39

„Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kérubokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad az eget és a földet” (Ézs 37:16, RÚF)!

Egy szikár férfi mezítláb megy a két fiával. Egy másik család minden tulajdonát sovány ökrök vontatta szekérre pakolta. A férfi vezeti az állatokat, és a szekéren két nő ül. A kevésbé szerencséseknek nincs szekerük, vállon kell cipelniük a holmijukat.

Mindenhol katonákat látni. A faltörő kos feje a város kapujába csapódik. Az ostromgépről íjjászok lőnek a falakat védő katonákra. Iszonyatos pusztítás kezdődik.

Haladjunk előre az időben! A király méltóságteljesen ül a trónján, felvonultatják előtte a zsákmányt és a foglyokat. Némelyek felemelt kézzel könyörögnek kegyelemért, mások térdelnek vagy meghajtják magukat. Ezekkel a szavakkal kezdődik a királyról szóló jelenetek leírása: „Szennahérib, a világ királya, Asszíria uralkodója”, majd olyan kifejezések következnek, mint „nēmedu-trónon ült, és bemutatták neki Lákis városának zsákmányát” (John Malcolm Russell: The Writing on the Wall. Winona Lake, Indiana, 1999, Eisenbrauns, 137-138. o.).

Ez a képsorozat egy időben Szennahérib „páratlan palotájának” falát ékesítette, most viszont a British Múzeumban található. Elképesztő történetet mesélnek annak a népnek a sanyarú helyzetéről, ami Isten népének vallotta magát!