„Feltételhez kötött az üdvösségünk? Sosincs feltétele annak, hogy Krisztushoz jöjjünk! És miután már hozzá tértünk, mi a feltétel? Az, hogy hit által teljes mértékben a keresztre feszített és feltámadt Megváltó vérének érdemeire kell hagyatkozzunk. Igazságban járunk, ha ezt tesszük. Akkor azonban nincs feltétel, amikor Isten hívja a világban levő bűnöst! Krisztus hívásával vonja őt magához, most pedig válaszolnia kell arra, hogy Istenhez mehessen. Miközben a bűnös szemléli a golgotai keresztre felemelt Krisztus képét, amit az Úr tár lelki szemei elé, olyan szeretetet érez, ami minden képzeletet felülmúl” (Ellen G. White: Manuscript Releases. 6. köt. 32. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Figyeljük meg a fenti Ellen G. White-idézetet! Olvassuk át újra a szerdai tanulmányrész szellemében! Mit mond itt nekünk? Figyeljünk fel arra, hogy a keresztény élet mindkét eleme benne van az állításában: először a hit és utána a cselekedet! Hogyan tesz White ezek között különbséget?

2) Miért különösen veszélyes bűn a büszkeség és az önteltség? Miért olyan nehéz megválni tőlük? Talán azért, mert a természetükből fakadóan elvakítják az embert, így nem látjuk, hogy el kellene azokat hagynunk? Elvégre ha büszkék vagyunk, azt gondoljuk, hogy minden rendben van velünk, miért is kellene megváltoznunk? Hogyan segíthet mindannyiunknak kigyógyulni a büszkeségből és az önteltségből, ha a keresztről, annak jelentőségéről gondolkodunk (egyedül az által üdvözülhet bárki)?

3) Ézsaiás szerint van remény a többi nép számára (lásd például Ézs 25:3, 6; 26:9; vö. Jel 19:9)?

ÖSSZEFOGLALÁS: Ézsaiás látta, hogy Asszíria után Babilon hódítja majd meg Júdát. Isten azt is megmutatta neki, hogy a világ sötét, természetfeletti hatalmasságai (Ef 6:12) Istennek az emberi ellenségein keresztül fejtik ki tevékenységüket, Isten szerepében tetszelegnek. Végül azonban Isten bizonyosan győz, és örök békét hoz a bajoktól nyögő bolygónak.