Tudjuk, hogy számos művész és filozófus nem tiszteli Istent, ezért sokak szerint a keresztényeknek nincs is keresnivalójuk ilyen téren. A hetednapi adventista keresztényeknek jól meg kell gondolniuk, hogy belépnek-e bizonyos ágazatok szolgálatába, támogatnak-e bizonyos szervezeteket és mit fogyasztanak a médiából.

1Timóteus 6. fejezetében világos útmutatást kapunk arra nézve, méghozzá bőséges magyarázat kíséretében, hogy mi az, ami kerülendő. Mitől óv Pál 1Tim 6:9-10 verseiben?

Olvassuk el 1Timóteus 6. egész fejezetét! Milyen életmódot tart követendőnek az apostol?

Figyeljük meg, hogyan óv „a hazug módon ismeretnek nevezett ellenvetésektől” (1Tim 6:20, ÚRK)! Noha ezt más összefüggésben említi, de az elv ide is illik. Vagyis, gondoljunk csak mindarra a sok információra, tanításra, hitre, nemcsak most, hanem az emberiség egész történelme során, ami alapjaiban rossz! Az ember valóban lehet a tévedés szakértője.

Közel kétezer éven át a világ legokosabb emberei, a „szakértők” úgy hitték, hogy a föld mozdulatlanul áll a világegyetem középpontjában, a csillagok és bolygók pedig tökéletes körökben keringenek körülötte. Igen bonyolult matematikai és tudományos érvekkel igyekeztek alátámasztani ezt a hiedelmet, ami aztán szinte minden egyes elemében helytelennek bizonyult. Ezért is mondhatjuk ezekről az emberekről, hogy a tévedés szakértői voltak, tanításukat pedig „hazug módon” nevezték ismeretnek.

A biológia tudományát például ma arra a feltételezésre alapozva tanítják, hogy az élet évmilliárdokkal ezelőtt, véletlenül jött létre, Isten nem létezik, és így nem volt teremtői szándék sem. Hihetetlen mennyiségű bonyolult és részletes tudományos művet adtak ki erre a tanításra alapozva. Hogyan válhat az ember a tévedés szakértőjévé? Mi a tanulság tehát ebből? Hogy hasson ez a keresztény oktatásra általában és konkrétan a természettudományok tanítására?