„Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld” (Zsolt 96:9)! Hogyan értsük a „szent ékességben” fogalmát? Mit jelentsen ez a keresztények számára? Hogyan hasson ez arra, ahogyan a művészeteket és a velük gyakran kapcsolatba hozott szépséget tanítjuk?

Mondják, hogy „ki-ki mást lát szépnek”, de közben nem feledkezhetünk meg arról, aki teremtette a szemet (lásd Péld 20:12). Vigyáznunk kell, nehogy a teremtményeket imádjuk (lásd a tegnapi tanulmányt), ugyanakkor a teremtettség szépségéből valóban tanulhatunk Istenről, sőt a szépség iránti szeretetéről is. Bűnös világunk még most is gyönyörű, és ugyan ki tudná elképzelni, hogy milyen volt a bűneset előtt? Ez pedig arra tanít, hogy valóban Isten a szépség Teremtője.

A művészetek és a természettudományok tanulmányozása tehát elvezethet, sőt el is kell vezessen oda, hogy közelebb kerüljünk Isten jelleméhez és szívéhez. Mi magunk is részét képezzük Isten művészi alkotásainak és tudományos jelenségeinek, éppen ezért még többet megtudhatunk Krisztusban önmagunkról is.

„Isten azt akarja, hogy gyermekei becsülni tudják művét, hogy örülni tudjanak az egyszerű, csendes pompának, amellyel földi otthonunkat feldíszítette. Ő maga is szereti a szépet, de mindenekelőtt a jellembeli szépséget és tisztaságot. Azt szeretné, ha a tisztaságot és az egyszerűséget, a virágok eme csöndes méltóságát ápolnánk” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, 63. o.).

1Móz 3:6 alapján a szépség miért nem feltétlenül jó, szent? Lásd még Péld 6:25; 31:30!

Az ellenségünk eltorzít és a maga céljaira akar felhasználni mindent, amit Isten megteremtett, nem lepődhetünk hát meg azon, hogy a szépséget és a szépség fogalmait is ellenünk fordíthatja. Ezért a keresztény oktatásnak a Szentírás vezetésével különös óvatosságra kell tanítania a művészetek terén, hogy megértsük: nem feltétlenül jó vagy szent minden, ami szép.

Említsünk néhány „szép” dolgot, ami nem feltétlenül szent vagy jó! Vagy a körülményektől függően mi válhat szentségtelenné és rosszá, még ha szép is? Milyen mérce szerint lehet különbséget tenni ezek között?