Jézus a tanítás mestere. Isten jelleme ragyog át a szavain, mint ahogyan az életén is. Éppen ezért még inkább figyelemre méltó az egyik evangéliumi történet, amiből kitűnik, hogy odafigyelt arra is, amikor valaki megfelelt neki.

Olvassuk el Jézus és a Tírusz és Szidón vidékén élt pogány, kánaáni asszony találkozásának a történetét Mt 15:21-28 és Mk 7:24-30 verseiben! Figyeljük meg, milyen türelmetlenek az asszonnyal a Jézus köreiben mozgó férfiak, és mintha még Jézus is el akarná küldeni! Mit gondolunk a nő elszántságáról? Hogyan tanított Jézus? Mit mondhatunk erről a történet fényében?

Jézus Tírusz és Szidón közelében járt, olyan területen, ahol sok volt az idegen és parázslott az etnikai feszültség. A város görög anyanyelvű lakói lenézték a vidéki zsidó földműveseket, de igaz volt ez fordítva is. Heródes, Galileának, Jézus szülőhazájának bábkormányzója megölette Keresztelő Jánost. János nézeteit nagyjából osztotta Jézus is, és a kivégzés baljós árnyakat vetített előre. Jézus szembesült küldetése veszélyes voltával. Jézus érzékelte a feszültséget. Betért egy házba, és ahogyan Márk megjegyzi a beszámolójában, remélte, hogy nem figyelnek fel a jelenlétére (Mk 7:24), de ez az asszony tudomást szerzett róla. Az akkori kor kultúrája szerint egy nőnek nem volt joga előtérbe helyezni magát. Ráadásul ez az asszony olyan kultúrához és etnikai csoporthoz tartozott, akikre a zsidók nem sok időt vesztegettek, tehát még inkább hátrányos volt a helyzete.

Csakhogy a lánya betegsége miatt a nő segítségre vágyott, ezért kitartóan kérte Jézust.

Ő azonban elküldte: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni” (Mt 15:26). Ez a megjegyzés megbánthatta volna az asszonyt.

Ekkor emlékezetes dolog történt. Az asszony válaszolt Jézusnak, mint aki ismeri a kutyákat – nem úgy, mint a zsidók, akik nem tartottak kutyákat háziállatként: „Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból” (Mt 15:27, ÚRK).

A nő felelete nem maradt hatástalan, Jézus meggyógyította a gyermekét.

„Legyen néked a te akaratod szerint” (Mt 15:28). Hogyan értsük ezt? Mi hogyan reagálunk akkor, ha a dolgok nem a kívánságunk szerint történnek?