Az egyik pillanatban hétköznapi pásztorok voltak, akik átlagos nyájukat terelgették egy kisváros mellett. A következő pillanatban viszont már ragyogó angyalokat láttak, akik lélegzetelállító, csodálatos, világrengető híreket mondtak nekik. A pásztorok a jelenés után elindultak megkeresni a Gyermeket, akinek a születését hirdették az angyalok.

Képzeljük el, hogy a pásztorokkal együtt nézzük a jászolt! Mit látunk benne? Lk 2:8-20

Joggal csodálkozhatunk a Mester első tanítványain – Józsefen, Márián és a pásztorokon. Jézus születésének szerény körülményei között semmi nem utalt a testet öltés csodájára, arra, hogy a Gyermek személyében Isten eggyé lett az emberiséggel. Ám a látomások, álmok és angyalok segítségével az első tanítványok bepillanthattak Jézus születésének külső látszata mögé. A pásztorok sokaknak elbeszélték, hogy ki is az a Gyermek: „megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus” (Lk 2:11, ÚRK; vö. Lk 2:17).

Hogyan fogadták a bölcsek Jézus születésének a hírét? Mit tett Heródes? Mt 2:1-12

A mesteri Tanító önmaga miatt méltó az imádatunkra, még mielőtt akár egy példázatot is elmondott volna vagy tett volna egyetlen csodát. Hogy igazán értékelhessük későbbi tanítói szolgálatát, csatlakozzunk mi is az első tanítványok között a bölcsekhez, akik imádni mentek az Urat! Bölcs tanítónál több Ő, akinek csodálattal figyeljük a szavait: Isten, aki eljött, hogy az emberekkel lakozzon. Éppen ezért gyökerezik a keresztény oktatás Krisztus imádatában.

Csatlakozzunk a bölcsekhez, a pásztorokhoz és az angyalokhoz, imádjuk Krisztust, az újszülött Királyt! Lássuk meg Istent a gyermek Jézusban!

Gondolkozzunk el azon, hogy mit jelent Jézus testet öltése Isten jelleme szempontjából! A számunkra felfoghatatlan méretű univerzum Teremtője, Isten „megalázta magát”, amikor emberként eljött, a földön élt, majd meghalt a kereszten, mert magára vette a bűneink büntetését. Miért különlegesen jó hír ez a számunkra?